2017. január 15., vasárnap

Tangó szelet

Nővéremtől kaptam egy nagy adag piskótatallért. Rögtön egy süti jutott eszembe róla: a tangó szelet, amellyel többfelé találkoztam, de még soha nem született olyan elhatározás, hogy na én ezt most elkészítem. Mostanig! :-)
Még csak a szeletelés során leesett széleket kóstoltam, de anélkül is tudtam, hogy ez finom süti lesz. :-) Még várhattam volna vele, nem puhult meg teljesen a lap, igazából holnapra lesz tökéletes. De muszáj volt tesztelni! :-)

Hozzávalók:
A lapokhoz:

  • 30 dkg liszt
  • 10 dkg margarin
  • 1 tojás
  • 10 dkg cukor
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 1 púpozott evőkanál kakaó
  • kevés tej
A krémhez:
  • 10 evőkanál liszt
  • 1 l tej
  • 3 tojássárga
  • 1 evőkanál vaníliás cukor
  • 25 dkg vaj
  • 22 dkg cukor
A tetejére:
  • 1 csomag piskótatallér
  • 5 dkg étcsokoládé
  • 2 evőkanál olaj
Így készült:
A lapokhoz a lisztet elmorzsoltam a margarinnal, majd hozzáadtam a cukrot, sütőport,  kakaót, tojást és apránként annyi tejet, hogy összeálljon a tészta. 
A meggyúrt tésztát két részre osztottam, mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam, tepsi hátán kisütöttem.
A krémhez a közepesen púpos kanállal mért lisztet kevés tejben simára kevertem. Elkevertem benne a tojássárgákat is, majd apránként a többi tejet is hozzáöntöttem, meg belekerült a vaníliás cukor is.
Állandóan kavargatva sűrűre főztem. Hagytam kihűlni, közben meg-megkavartam.
A vajat a cukorral elkavartam, majd kanalanként hozzáadtam a közben kihűlt lisztes pépet.
A krém felét a két lap közé kentem, másik felét a tetejére. Kiraktam piskótatallérral, ezt pedig gőz fölött az olajjal felolvasztott csokival csorgattam be.
Recept innen. Természetesen néhány változtatást eszközöltem rajta, de nem hinném, hogy a süti hátrányára vált volna.
Holnap talán szebb szeleteket sikerül vágni, s talán szebb fotót is tudok hozni. De többnyire a fotózáshoz van a legkevesebb türelmem. Mint most is...
Tudtam én, hogy másnap szebben lehet szeletelni! Egy napot pihent a hideg kamrában, s mindjárt jobban viselkedik:


2017. január 13., péntek

Káposztaleves húsgombóccal

Leves még nincs a blogon, de miért is ne? Eztán megpróbálok kevesebb sütit sütni (nehéz lesz), mert Férjem meg szeretne szabadulni úgy 10 kg-tól, amit ugye nekem köszönhetően szedett fel. Pluszban. Így helyettük időnként mást is hozok, meg az elmaradt, lefotózott sütiket. Mert nem csak sütni szoktam, azért főzni is. Levest rendszeresen, mégpedig nagy adagokat, legalább 2-3 napra valót. Ez éppen újévre készült, a változatosság kedvéért, mert húsleves volt karácsonyban, a savanyú leves meg ilyenkor különösen jól esik. Máskor is, szeretjük őket. 

Hozzávalók:

  • 2-3 murok (sárgarépa)
  • 2-3 petrezselyem (gyökér)
  • 1 darabka zeller
  • 50 dkg savanyú káposzta
  • 4-5 krumpli
  • 60 dkg darált hús
  • maréknyi rizs
  • 1 fej hagyma
  • só, bors, paprika
  • házi ételízesítő
  • 1 tojás
  • tejföl a tálaláshoz
Így készült:
A káposztát külön edényben párolódni tettem annyi vízben, amennyi épp ellepi.
A zöldségeket megpucoltam, felszeleteltem, s sós vízben főni tettem. A víz mennyisége attól függ, ki milyen sűrűre szeretné a levest. Nekem a leves leves legyen, de van, aki kevés lével szereti.
Míg főtt, elkészítettem a gombócokat: a hagymát apróra vágtam, s elkevertem a darált hússal, fűszerekkel, rizzsel, tojással. Kis, diónyi gombócokat formáltam belőle. 
Mikor a zöldség majdnem puha, beledobáltam a gombócokat, s hagytam főni.
Közben a káposztára is figyeltem, hogy jó-e már, van-e még víz alatta.
Megpucoltam a krumplit, felkockáztam. Mikor a gombócok belsejében is megfőtt a rizs, belekerült a krumpli is. 
Ha megfőtt a krumpli is, akkor borítom bele a közben megpuhult káposztát. Összefőzöm, megkóstolom, hogy elég sós-e. Ha kell, sózom, kevés paprikát dobok még rá és kész is.
Tálaláskor tejfölt teszünk bele.

Magyarázat a zöldségek nevét illetően: mi a sárgarépát muroknak hívtuk -emlékszem, a környezetismeret tankönyvünkben a cím murok volt, s zárójelben állt mellette a sárgarépa elnevezés-, a petrezselyem meg a növény gyökere mifelénk, a levele petrezselyemzöld névre hallgat. Van még jó néhány szó és kifejezés, amit másképp mondunk, használunk. A gyerekeket néha kijavítják az iskolában, a legutóbbi eset a jössztök volt- ez ugye a jöttök. Ennek próbáltam is utánanézni, hogy tényleg helytelen-e, de nem találtam rá kielégítő magyarázatot. Hogy maradjunk a konyhánál: a deszka nekünk lapító, a húst potyoljuk, a morzsa prézli, a dara gríz, a süti tészta... S még lehetne folytatni. :-)


2017. január 8., vasárnap

Kelt lekváros kifli

Pedig almás lepénynek indult! :-)
Még fonnyadozik néhány kiló alma a kamrában, így az év első sütije almás akart lenni. S ha már úgyis bemelegítem a sütőt, gyorsan dagasztottam egy sós kelt tésztát is, hogy holnapra a suliba pizzás puffancsokat pakolhassak a gyerekeknek. Mindkét tészta kész, elkészült az almatöltelék is, egyik tészta betöltve vele, már melegszik is a sütőben. Ekkor vettem észre, hogy mögöttem az almásnak szánt tészta várakozik. Nem volt mit tennem, csak reménykedni tudtam, hogy ehető lesz. Az édesebb és sárgább lepénytészta meg... hát ebből lett a lekváros kifli. Finom lett, már több mint fele el is fogyott. Sőt az almás sem lesz kidobva, kicsit sós a tészta, de a töltelékkel együtt és cukorral a tetején ehető. :-)
Így esett az eset az első idei sütivel! :-)

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 25 dkg margarin
  • 6 dkg cukor
  • nagy csipet só
  • 3 tojássárga
  • 2 dl tej
  • 2 dkg élesztő + 1 teáskanál cukor
  • lekvár tölteni
  • vaníliás porcukor beszórni
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
Közben a lisztet, sót, 6 dkg cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojássárgákat, élesztős tejet s összegyúrtam. Picit lágy volt, ezért még egy csapott evőkanál lisztet dagasztottam bele.
A tésztát hagytam pihenni fél órát. 
Kinyújtottam, derelyemetszővel háromszögeket vágtam belőle. Lekvárt tettem rá, feltekertem, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam.
180 fokos sütőben sütöttem. Még melegen porcukorral szórtam.
Van még alma, ez a puha tészta biztos azzal is finom lesz! Mert el fog készülni azzal is! 
Ilyen lett az almás "pizza", ahogy neveztem szórakozottságom eredményét:


2017. január 6., péntek

Kekszszalámi kocka

Volt itthon többféle maradék keksz, s hogy ne menjen veszendőbe, úgy döntöttem, kekszszalámiként végzi. Ez gyerekkorunk gyakran visszatérő édessége volt. Azon időké, amikor spórolni kellett a palackos gázzal, mert csak bizonyos időközönként lehetett cserélni. A mai ifjúság el sem tudja képzelni, hogy voltak idők, amikor húshoz, tojáshoz csak hosszas sorban állás után jutottunk, liszt, cukor, olaj havi, bizony szűkös adagokban volt kiporciózva a jónépnek, -igen, eldöntötték, mennyi elég egy személynek egy hónapra, s csak annyit vehettünk-, a kenyérért is naponta mentünk a kis papirossal, amin aztán kihúzták azt a napot. De azért nem éheztünk, mindenkinek megvolt a maga beszerzési forrása, meg művelték a kertet, állatokat tartottak. A háziasszonyok meg leleményessé váltak. Másik nagy előnye a kornak, hogy összetartóak és segítőkészek voltak az emberek.
Jól elkanyarodtam a kekszszalámitól! :-) A kekszet lemértem, ahhoz viszonyítva a többi hozzávalót is, mégis kissé lágy lett a massza, ezért belenyomkodtam egy tepsibe. Másnapra a kamrában megdermedt, s kockákra vágva tálaltam. Nagy sikere volt így is! :-)
Hozzávalók:

  • 70 dkg keksz
  • 25 dkg margarin
  • 22 dkg cukor
  • 2 dl tej
  • 2 dl főzött kávé
  • 3 evőkanál kakaó
  • 1 rumaroma
  • 10 dkg kókuszreszelék
Így készült:
A kekszet összetördeltem-morzsoltam.
A tejet, kávét a margarinnal és cukorral kis lángon melegedni tettem. Addig melegítettem, míg a margarin elolvadt. Ekkor beleborítottam az aromát, kakaót, kekszet, kókuszt és összekevertem.
Papírral bélelt tepsibe nyomkodtam-simítottam a masszát.
Másnap szeleteltem.

Meggyes-joghurtos kocka

Az év első sütije! :-)
Mi nem itthon szilvesztereztünk, az ifjúság meg kapott az alkalmon, s házibulit rendeztek. Gergő kívánsága mindössze annyi volt, hogy süssek nekik egy adag pizzás csigát, amit természetesen teljesítettem is. Kifli is készült, meg édes is. A pizzás csiga mind egy szemig elfogyott, ennek kevésbé volt keletje. Pedig finom volt, nekem nagyon ízlett. Már csak azért is, mert nem túl édes. 

Hozzávalók:

  • 6 tojásos kakaós piskóta
  • 6 dl görög gyümölcsjoghurt (epres)
  • 1 üveg magozott meggybefőtt
  • 1 dl meggylé
  • 1 csomag zselatin (20 g)
  • 4 dl tejszín
  • 2-3 evőkanál cukor
  • 15-20 dkg babapiskóta
Így készült:
A szokásos módon elkészítettem a piskótát.
Ha kihűlt, nekiálltam a tölteléknek: a meggyet leszűrtem. Kimértem 1 dl lét, elkevertem benne a zselatint, felfőztem. Hagytam hűlni, közben néha megkevertem. Miközben hűlt, felvertem a tejszínt ízlés szerinti cukorral. 
A zselatinhoz kevertem kevés joghurtot, majd hozzákevertem a többi joghurthoz. Beleborítottam a meggyet is, végül több részletben hozzáadtam a tejszínhabot.
Fele krémet a piskótára simítottam, kiraktam babapiskótával, nem túl sűrűn. Rásimítottam a többi tölteléket is.
Másnapig hűvös helyre tettem.

Szépen lehetett szeletelni, a joghurtos krém megdermedt, a babapiskóta pedig átpuhult benne.

2016. december 28., szerda

Mákos mézes krémes

Egyike a karácsonyi sütiknek. Mindenképpen terveztem valami mézeset sütni, mert idén elmaradt az apró mézes sütése. Pedig mióta gyerekeim vannak, minden évben sütöttünk, remek együtt végezhető munka. Úgy a sütése, mint a díszítése. 
Hogy ne a megszokott, ám igen kedvelt mézes legyen, egy újságban látott ötlet alapján mákos lett a lap, a töltelék a szokásos. Azaz baracklekvár helyett szilvalekvár került bele. Így is finom lett!


Hozzávalók:
A lapokhoz:

  • 50 dkg liszt
  • 10 dkg margarin
  • 10 dkg cukor
  • 1 nagy evőkanál méz
  • 2 tojás
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 5 dkg mák (egészben)
  • tejföl
A töltelékhez:
  • 6 dl tej
  • 6 evőkanál gríz
  • 2 evőkanál cukor+18 dkg
  • vanília
  • 25 dkg vaj
  • kis üveg szilvalekvár
Így készült:
A tésztához a lisztet elmorzsoltam a margarinnal, majd a tejföl kivételével a többi belevalót is hozzáadtam. Mézből annyit, amennyi a jó mélyen belemártott kanálon rajtamaradt. Gyúrni kezdtem, közben annyi tejfölt adtam hozzá, hogy összeálljon a tészta, de túl kemény se legyen.
4 részre osztottam, mindegyiket tepsi méretűre nyújtottam s tepsi hátán sorra kisütöttem őket.
A krémhez a tejből, grízből, 2 evőkanál cukorból kevés vaníliaaromával sűrű tejbegrízt főztem.
Mikor kihűlt, a többi cukor és vaj keverékéhez kanalaztam. Alaposan kikevertem.
Két alsó lapot megtöltöttem fele krémmel, erre szilvalekvár került, következő lap, többi grízes krém és befedtem az utolsó lappal.
Legalább másnapig kell hagyni puhulni.
Ezúttal valamiért nem puhultak meg olyan jól a lapok, mint szoktak, persze azért kemény sem volt, szépen lehetett szeletelni. Csak éppen nem hozta a megszokott formát. 
Leányzónak most is ízlett, ő a legnagyobb mézes krémes rajongó. Fiam másik sütit részesített előnyben, de a kedvenc reszelt túrósát így is hiányolta. Még jó, hogy nem sütöttem azt is, így is sok lett, pedig osztogattam is belőle bőven. Talán szilveszterre kedvére teszek. :-)

Diókiflik

Most más tollaival ékeskedem, ugyanis Anyósom süteményét fotóztam le. Ő szokta sütni, a recept pedig az Ő Anyjától származik, a bályoki Mamától, akit még Leányzóm is megismerhetett, bár nem emlékszik rá, mert kicsike volt, amikor a Mama itt hagyott minket. Sokszor mondtuk, hogy hasonlít rá, még Margitkának is neveztük, mert ugyanolyan akaratos, terveit mindenáron véghezvivő, parancsokat osztogató Hédi is. Ami egyáltalán nem baj. Apró termetű, de annál elevenebb, mindig sürgő-forgó Mama volt, határozott, kíváncsi, mindig valamit adni akaró. Takaros, tornácos-szőlőlugasos házban lakott, ahova mindig szívesen mentünk. Már az sincs meg...
Hozzávalók:

  • 30 dkg margarin
  • 35 dkg liszt
  • 15 dkg darált dió
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • csipet só
  • 15 dkg cukor
  • 1 teáskanál sütőpor
  • vaníliás porcukor beforgatni
Így készül:
A hozzávalókat alaposan össze kell dolgozni. 2-3 órát hűtőben pihentessük. 
Ezután előbb kis golyókat, majd kifliket kell formálni belőle. 
Tepsibe rakosgatjuk, 180 fokon világosra sütjük.
Még melegen vaníliás porcukorba forgatjuk.
A fotó csalóka, mert kis tányérra raktam a kifliket, de egész picurkák, egy falatnyi az egész. Finomak, és sokáig elállnak. De csak ilyenkor, mikor legalább hatféle süti közül válogathatunk! :-)

Elmulasztottam kellemes karácsonyt kívánni, mert azt hittem, lesz még időm, energiám leülni a blog elé. De tévedtem. Így csak remélem, hogy mindenkinek jól teltek az ünnepek, békességben és szeretetben, családi körben. :-)