2017. július 29., szombat

Bögrés lekváros süti

Anyósomtól van egy kevert lekváros receptem, még régről. De akkoriban kicsit gyanakodva tekintettem rá, furcsa, hogy a lekvárt nem a sütire-sütibe kell kenni, hanem bele kell kavarni a masszába. Most már bátrabb vagyok a konyhában, meg leginkább kíváncsi, így olyan dolgokat is kipróbálok, amiket régebb nem mertem.
Érdemes volt megsütni, finom, kellemes állagú süti lett belőle:

Hozzávalók:
2,5 dl-es bögrével mérve:

  • 1 bögre cukor
  • 2 tojás
  • 0,5 bögre olaj
  • 1 üveg szilvalekvár (4 dl)
  • 1 bögre tej
  • 2,5 bögre liszt
  • 1 evőkanál kakaó
  • 1 mokkáskanál szódabikarbóna
Így készült:
A cukrot a tojásokkal elkevertem, majd belekerült az olaj is. A lisztet, szódabikarbónát a tejjel váltakozva kevertem bele, végül a kakaót, lekvárt. Alaposan összekevertem.
Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem a masszát.
180 fokon tűpróbáig sütöttem.
Ilyen egyszerű.
Diódarabok is kerülhetnek bele, az sem rontaná el. Sőt, ha még csokival is bevonjuk, ünnepi asztalra is kerülhet.

2017. július 27., csütörtök

Zöldhagymás pogácsa

Valamihez szalonnapörc kellett, a kisütött zsír meg megmaradt. Épp pogácsát terveztem sütni, így nem ment kárba az sem. A kertből hoztam be néhány szál zöldhagymát is, s egy finom, ropogós, mégis puha pogácsát tehettem a vendégek elé.


Hozzávalók:
  • 3-3,5 dl szalonnazsír
  • 5 szál zöldhagyma
  • 1 kg liszt
  • 2 csapott teáskanál só
  • 3 dl tej
  • 4 dkg élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • 2-3 evőkanál tejföl
  • 1 tojás lekenni
  • köménymag beszórni
Így készült:
A hagymát felaprítottam, a szalonnazsírban sütöttem 2-3 percig.
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne az cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.
A lisztet, sót tálba tettem s elmorzsoltam a hagymás zsírral. Persze, miután már nem forró.
Hozzáadtam az élesztős tejet, s gyúrni kezdtem. Közben annyi tejfölt adtam hozzá, hogy összeálljon a tészta. Azért túl kemény se legyen.
A megdagasztott tésztát letakarva kelni hagytam.
Mikor megkelt, kinyújtottam, hajtogattam.
Rövid pihentetés után újra kinyújtottam úgy jó ujjnyi vastagra. Közepes pogácsaszaggatóval korongokat vágtam ki belőle. Tepsibe pakoltam, felvert tojással lekentem, köménymaggal szórtam.
180 fokon szép pirosra sütöttem a pogikat.
Sima zsírral is működik, de a szalonnadarabok sem rontják el! Tehát ha épp nincs maradék szalonnazsír, a kisütött szalonnát mindenestül bele lehet dagasztani. Nagyon finom a hagymás-szalonnás pogi, szoktam sütni!
Sót viszont kevesebbet tettem, mint egyébként, mert a szalonna sós, a zsírja is. Ha mégis sótlannak sikeredne a tészta, a lekenéshez használt tojáshoz lehet sót keverni. Vagy sószemcséket szórni a tetejére.


2017. július 26., szerda

Kevert almás

Kifogytunk itthon a gyümölcsből, ezért a kisboltban járva szerettem volna pótolni a készletet. Az almán akadt meg a szemem, nagyok és pirosak voltak. Nem kellett volna, mert amilyen szépek, éppen annyira élvezhetetlenek voltak. Ízetlen, puha belsejű. Kidobni sajnáltam, ezért lereszelve sütibe került. Mivel pitének kevés lett volna, így egy kevert süti közepébe került. Egész jó ízű lett tőle! :-)

Hozzávalók:

  • 3 tojás
  • 30 dkg cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1,5 dl olaj
  • 50 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 dl tej
  • 1 evőkanál kakaó + 2 evőkanál tej
  • 5 nagy alma
  • fahéj
  • 1 citrom leve és héja
  • 1 evőkanál gríz
  • 10 dkg csoki + 3 evőkanál olaj
Így készült:
Az almákat megmostam, héjastul lereszeltem. Kicsavartam a levét, majd az almához kevertem a fahéjat, a citrom lereszelt héját és levét, valamint a grízt.
A tojásokat, cukrot, vaníliás cukrot, olajat alaposan összekevertem, majd belekevertem a lisztet, sütőport és tejet. Mikor sima lett a massza, kettéosztottam. Felébe belekevertem a kakaót és 2 evőkanál tejet.
A kakaós massza került a tepsibe alulra (előtte sütőpapírral béleltem), erre kanalaztam az almát, igyekezvén, hogy mindenhova jusson, majd beborítottam a világos tésztával.
180 fokon sütöttem. Addig, míg a teteje világosra pirult, illetve tűpróbáig.
Mikor kihűlt, bevontam a gőz fölött olajjal felolvasztott csokival.
Így ízesítve az alma is finom lett, jó ízt az adott az egész sütinek, feldobva az egyszerű kevertet. Régebb annyira nem kedveltem őket, de mióta krónikus időhiányban szenvedek (mondjuk most pont nem), azóta előszeretettel kapom elő egyik-másik hasonló receptet.

2017. július 24., hétfő

Zöldségleves grízgaluskával

A grízgaluska készítésének módja azon kevés dolgok egyike, amikre határozottan emlékszem, hogy az anyai Nagymamámtól tanultam. Gyerekkorunkban gyakran voltunk nála, együtt lakott Anyukám húgával és az unokatestvéreinkkel, akik velünk egykorúak voltak, így nagyon jó csapatot alkottunk. S ennek megfelelően sok butaságot is csináltunk. Biztos, éppen ezért annyira emlékezetesek ezek az idők. Mamával kevesebb időt töltöttünk, Ő végezte a ház körüli teendőket, ami nem volt kevés, így folyton dolga volt. A főzés is az Ő dolga volt, azt mondanom sem kell, hogy jól csinálta.
A grízgaluska készítését később, Fiam születésekor tanította. Eljött hozzánk, s ott főzött, persze általa hozott hozzávalókból. A húslevesbe szaggatás közben magyarázta, mi a titka. Ritkán is rontom el, de azért háziasszonykodásom során néhányszor előfordult, hogy kemény maradt. De van, aki kifejezetten úgy szereti.
Hozzávalók:

  • 1 közepes fej hagyma
  • kevés olaj
  • 1 nagyobb petrezselyem
  • 2 répa
  • 1 ökölnyi zellergumó
  • 2 tojás
  • gríz
  • petrezselyem- és zellerzöld
Így készült:
A hagymát megpucoltam, apróra vágtam. Az olajon egész világosra pirítottam.
Felöntöttem másfél-két liter vízzel, sóztam.
Közben a zöldségeket megpucoltam, megmostam, felaprítottam, a vízbe tettem. 
Mikor majdnem puhára főttek, a két tojást kanállal enyhén felvertem, épp hogy elvegyüljön a sárgája és a fehérje. Előbb kevés grízt szórtam bele, majd apránként annyit, hogy véletlenül se legyen kemény a keverék, a tetejét a kanál hátával könnyedén be lehessen nyomni.
Néhány percig állni hagytam.
A levest egész kis lángra tettem, hogy alig főjön, s kanállal beleszaggattam a galuskát. Lefedve főni hagytam. Ha úgy látom, hogy nem akar megpuhulni (elég sok idő kell neki), vagy nagyon fő, 1 dl-nyi hideg vizet öntök hozzá. Ez legtöbbször segít rajta. Kanállal megvágok egy galuskát, így érzem, hogy puha-e. De többnyire jelzi saját maga is, ugyanis már nem a lé tetején van, hanem lesüllyed.
Megkóstolom, ha kell, még sózom, végül belekerül az apróra vágott zöld, s le is veszem a tűzhelyről.
Szóval a titok: ne legyen kemény a gríz-tojás keverék, kis lángon kell főzni, s kevés hideg víz, ha mégsem puhul meg.
Levestésztával is elkészülhet ez a leves, vagy nokedlit is lehet szaggatni bele. Friss zöldségekkel különösen finom, könnyű leves. Szeretjük! :-)

2017. július 23., vasárnap

Sajtos-zöldfűszeres kenyérrudak

Már említettem, hogy Fiam elballagott, leérettségizett, maga mögött tudva élete leggondtalanabb korszakát. Bár Ő ezt még nem tudja, majd később fog rájönni, akárcsak én annak idején. Nem ebbe a gimnáziumba készült, de annak idején csúnyán elrontotta a központi felvételit, így megtettük ezt a lépést. Lehet, így kellett lennie. Szerintem szeretett ide járni. Bár időnként panaszkodott ilyen-olyan okból, azért minden alkalmat megragadott, hogy még maradhasson Esztergomban, a barátokkal lehessen, bulizhasson. Még egy utolsó (vagy nem?) alkalom adódott, hogy együtt lehessenek. Bankettet szerveztek múlt hét végére, de sokaknak más programja volt, így kevesen mentek el. De én azért sütöttem sütit. :-)
Egyikük ez:

Hozzávalók:

  • 2 dl tej+víz
  • 3 dkg élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • 60 dkg liszt (fehér búzaliszt, rétesliszt és tönkölyliszt keveréke)
  • 1,5 teáskanál só
  • 1 tojás
  • 4-5 evőkanál olívaolaj
A lekenéshez:
  • 0,5 dl olívaolaj
  • nagy csipet só
  • zöldfűszerek (oregánó, bazsalikom, petrezselyem, metélőhagyma)
  • reszelt sajt (ementáli) 
Így készült:
A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt és hagytam felfutni.
A lisztet elvegyítettem a sóval. Hozzáadtam a tojást, az élesztős tejet, s fokozatosan annyi meleg vizet, hogy közepesen kemény tésztát kapjunk. Végül beledolgoztam az olívaolajat. Megdagasztottam s lisztezve, letakarva kelni hagytam.
Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam, ujjnyi vastagra kinyújtottam, csíkokra vágtam. A csíkok felemelve maguktól megnyúltak. Kettéhajtva összesodortam (így pont tepsi hosszúságú lett), tepsibe pakoltam egymás mellé, azért némi helyet hagyva közöttük. 
A zöldfűszereket  és sót elkevertem az olívaolajjal. A sajtot lereszeltem.
A kenyércsíkokat lekentem a fűszeres olajjal, sajttal szórtam be.
180 fokos sütőben világosra sütöttem őket.
3 tepsibe fértek el, így míg az első már sült, előkészítettem a másodikat, majd a harmadikat.

Finomak lettek, enyhén ropogós, belül puha, kellemesen sós-fűszeres. Szerintem hamarosan süthetem a következőt! Csak ne lenne ilyen meleg már...

Bogyi néni méteres kalácsa

Ezen a néven találtam rá erre a sütire, itt. Megtetszett, mert kevésbé macerás, mint az eredeti, de szerintem nem kevésbé mutatós és finom. Mondjuk nem sűrűn babrálok vele, de ez a változat valószínűleg gyakoribb vendég lesz.
Mivel még mindig nincs két egyforma méretű őzgerincformám, püspökkenyérformában készült:

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 5 tojás
  • 25 dkg cukor
  • 30 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1,5 dl tej
  • 1,5 dl olaj
  • 1 evőkanál kakaó+1 evőkanál tej felébe
A krémhez:
  • 2 csomag eperízű pudingpor
  • 6 dl tej
  • 25 dkg vaj
  • 15 dkg cukor
A tetejére:
  • 10 dkg étcsokoládé
  • 3 evőkanál olaj
Így készült:
A tésztához  a tojást a cukorral elkevertem, majd hozzáadtam az olajat, lisztet, sütőport, tejet és sima masszát kevertem belőle.
Felét kikent formába öntöttem, a másik felébe került a kakaó és 1 evőkanál tej. A kakaós masszát másik kikent formába borítottam.
180 fokon tűpróbáig sültek.
A krémhez a pudingporokat kevés tejjel simára kevertem, majd hozzáadtam a többi tejet és állandóan kavargatva sűrűre főztem. Hagytam kihűlni, közben sokszor átkevertem.
A vajat a cukorral elvegyítettem, majd kanalanként hozzáadtam a pudingot.
A formában kisült tésztát kiborítottam (igencsak felpúposodott, ezért levágtam egyenesre a tetejét), mindkettőt vízszintesen három csíkra vágtam.
Összeraktam a krémmel oly módon, hogy két barna csík közé világos kerüljön, illetve fordítva.
A csokit gőz fölött felolvasztottam, majd bevontam vele a sütik tetejét, arra ösztökélve, hogy oldalt lefolyjon itt-ott.

Finom volt! Nem tudom, ki lehet az a Bogyi néni, de hálás köszönet neki az ötletért! 

Fűszeres sajtos kockák

Néha sós rágcsálnivaló utáni vágyat érzek. Most is, de annyira nem, hogy a benti 30 fokból még többet csináljak. Inkább kivárom a hétvégét, amikor is állítólag záporok enyhítik kissé a forróságot. Ez a sós ropogtatni való régebb készült, a képek között barangolva találtam rá. Szerencsére sikerült összepárosítani a recepttel, ami nem mindig jön össze. Ilyenkor fájó szívvel, de törlöm a fotókat. Kell a hely az újabbaknak.

Hozzávalók:
  • 40 dkg liszt
  • 25 dkg margarin
  • 25 dkg reszelt sajt
  • 1,5 teáskanál só
  • 1-1 csapott csapott mokkáskanál csípős pirospaprika, bors, bazsalikom
  • 2-3 evőkanál tejföl
  • tetejére 1 tojás, szezámmag, mák
Így készült:
A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal, majd a sajttal is elvegyítettem. Belekerültek a fűszerek is, majd annyi tejföllel gyúrtam össze, hogy összeálljon a tészta.
Fél órányi pihentetés után kinyújtottam a tésztát, egy felvert tojással lekentem (elég egy sárgája is, mert az egész tojás sok hozzá). Magokat szórtam rá, majd derelyemetszővel felkockáztam.
Tepsibe rakosgattam, s 180 fokon pirulásig sütöttem őket.