2017. március 20., hétfő

Csöröge

Nagyon ritkán sütök csőregét, pedig igencsak szeretjük. Talán egy évben egyszer, ha nekirugaszkodok. Kell hozzá úgy két szabad óra, ami hétköznap semmiképp sem adódik. Hétvégén viszont igen, ha szánok rá. :-) Szombati napon készült, gulyásleves mellé másodiknak. Ezúttal is finom lett, főleg szilvalekvárral!



Hozzávalók:
  • 70 dkg liszt - fele rétesliszt
  • csapott teáskanál só
  • 3 evőkanál cukor
  • 2 dl tej
  • fél csomag élesztő (2,5 dkg)
  • 15 dkg margarin
  • 2 tojás
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 1-2 evőkanál tejföl
  • bő olaj a sütéshez
  • porcukor, lekvár a tálaláshoz
Így készült:
A tejet kézmelegre melegítettem, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
Közben a lisztet, sót, többi cukrot, citromhéjat, margarint tálba tettem s elmorzsoltam. 
Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet, s összegyúrtam. Annyi tejfölt tettem hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. Azaz nem túl kemény, de nem is lágy, jól formázható tészta. Nekem egész kevés kellett.
A megdagasztott tésztát hagytam megkelni.
Mikor megkelt, enyhén lisztezett deszkára borítottam, kinyújtottam. Rombuszokra vágtam ezek közepébe egy rést, amin egyik csücskét áthúztam a tésztának. 


Olajat melegítettem, s kisütöttem a csőregéket.
Porcukorral és/vagy lekvárral fogyasztottuk, hidegen-melegen. 

Jó sok lett belőle, kiadós sütemény. És finom!!! Most is szívesen ennék belőle, de nem most készült, hanem hetekkel ezelőtt. Egyhamar biztos nem fogok megint nekiállni. Vagy mégis?




2017. március 18., szombat

Csokis-málnás szelet

A nyáron megint nagy adag málnát pakoltam a fagyasztóba. Míg meleg van, a gyerekeknek sűrűn jut eszükbe turmixot csinálni belőle, de a hidegek beköszöntével nem igazán. Így még jó néhány csomag várja, hogy valamilyen formában elfogyjon. Egyet csokis süti tetejére pakoltam. 


Hozzávalók:
  • 3 tojás
  • 15 dkg margarin
  • 25 dkg cukor
  • 20 dkg étcsokoládé
  • 30 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 evőkanál kakaó
  • 1 dl tej
  • 1 csomag fagyasztott málna
Így készült:
A margarint, csokit mikróban összeolvasztottam, majd alaposan elkevertem a cukorral és tojásokkal.
Hozzáadtam a lisztet, sütőport, kakaót, és 1 dl tejjel lazítottam a tésztát.
Az alaposan elkevert masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, tetejére szórtam a málnát és 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.


A gyerekek azt mondták, olyan, mint a brownie. Valóban hasonló ízű, csak a sütőportól lazább a szerkezete. A málna savanyúsága meg kitűnően ellensúlyozza a süti édességét. Elég sok cukor van benne, így utólag kevesebbet tennék bele, de akkor úgy volt finom.

2017. március 17., péntek

Tárkonyos leves

Bár a tárkony az erdélyi konyha egyik jellegzetes fűszere, régen, bár volt Anyukámnak a kertben, mégsem használtuk. Néhány éve kaptam rá, azóta többféle levest ízesítettem vele, még bablevest is. De egyik kedvenc levesünk a csirkehúsos-krumplis-zöldséges, tárkonnyal ízesített, enyhén savanykás leves.
Hozzávalók:

  • 1 nagy csirkemell, csontostul
  • 3 sárgarépa
  • 2 petrezselyem
  • 5-6 közepes krumpli
  • petrezselyemzöld
  • 1 evőkanál házi ételízesítő
  • pirospaprika
  • tárkony
  • 1 dl savanyú káposztalé (vagy citromlé)
Így készült:
A zöldségeket megpucoltam, mostam, felszeleteltem.
Úgy két liternyi vízben feltettem főni, sóztam.
A csirkemellet kifiléztem, a húst kockákra vágtam, a csontot is feldaraboltam, a zöldséghez tettem. Az ételízesítő is belekerült. Mikor a hús már puha, hozzáadtam a közben megpucolt, felkockázott krumplit is. 
Petrezselyemzöld, tárkony került bele -most mindkettő szárított, de a friss az igazi-, meg pirospaprika. 
Mikor már a krumpli is puha, savanyítottam. Most káposztalé került bele, ezzel a legfinomabb, de a citromlé is megteszi. 
Tálaláskor kerülhet bele tejföl, de anélkül is nagyon finom. 
Egyszerű, viszonylag gyorsan elkészülő leves, mert a csirkehús hamar puhul. A tárkonnyal csínján kell bánni, elég erős íze van. Kezdetben nagy csipetnyi, s kóstolás után ki-ki eldönti, hogy bír-e még a leves abból az ízből többet is. 

2017. március 15., szerda

Hóvirág kocka

Már kétszer is nekiugrottam, hogy megírjam ezt a bejegyzést, most talán sikerül. :-) Már megint hosszú szünet után jelentkezem, nem kevés vívódás után. Ha nem is mindig, de azért többnyire sebtiben lefotóztam, amit időközben sütöttem-főztem, hogy majd egyszer talán közzéteszem. Talán. Mert ott volt a mélypont, amikor Valaki megkérdezte, ki kíváncsi rá, hogy én mit sütök-főzök? Akkor nagyon közel álltam hozzá, hogy nem még "pazarolom" az időm erre, így is olyan kevés a nap 24 órája. De aztán túltettem magam rajta; akit nem érdekel, nem nézi. Punktum. Nekem ez időnként, esténként jó kis kikapcsolódás, levezetése a napnak, hogy valami mást is csinálok.
Bár kevesebbet sütök, de hétvégére muszáj. Hiányozna, ha kihagynám. Főleg valami krémes időnként. Mert azok a kedvenceim. Volt túró a hűtőben, aköré kerekedett ez a süti.

Hozzávalók:
A lapokhoz:

  • 45 dkg liszt
  • 10 dkg zsír
  • 10 dkg cukor
  • csipet só
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 2 tojás
  • 1 dl tej
  • 1 csomag szalalkáli
A töltelékhez:
  • sárgabaracklekvár
  • 6 dl tej
  • 2 csomag vaníliaízű pudingpor
  • 25 dkg vaj
  • 18 dkg + 2 evőkanál cukor
  • 50 dkg túró
Így készült:
A tésztához a szalalkálit elkevertem a tejben.
A lisztet, sót, cukrot, zsírt elmorzsoltam, hozzáadtam a tojásokat, citromhéjat, szalalkális tejet és összegyúrtam a tésztát. Ne legyen kemény a tészta, mert akkor nehéz kinyújtani, sem túl lágy, mert akkor ragad. Ha kemény, még pici tej kerülhet bele, ha lágy, ragadós, akkor liszttel javítsunk az állagán.
A tésztát 3 fele osztva, kinyújtva, tepsi hátán 3 lapot sütöttem belőle.
A krémhez elkevertem a pudingporokat kevés tejben, majd a többi tejet is hozzákevertem. Állandóan kavargatva, 2 evőkanál cukorral sűrűre főztem. Miközben hűlt, gyakran átkavartam. 
A vajat a 18 dkg cukorral elkevertem, majd kanalanként belekerült a közben kihűlt puding. A túrót áttörtem, s ezt is hozzákevertem a krémhez.
A lapokat vékonyan megkentem baracklekvárral, erre került a krém, s szeletelésig hideg helyre tettem.
Nem kell állnia másnapig, mint többnyire a krémmel töltött lapoknak, a szalalkális lap jó puha, s néhány óra múlva szépen lehet szeletelni.



Mivel a süti fehér, s épp hóvirágnyíláskor készült, azért kapta ezt a nevet. Ennek már lassan két hete. Nagyon vártam a tavaszt, s remélem, most már visszafordíthatatlanul itt van! :-)





2017. február 7., kedd

Fahéjas kalács

Határozottan kevesebbet sütök, de múlt hét közepén nagyon rám jött. Mikor nekifogtam dagasztani a tésztát, még nem tudtam, mi lesz belőle, menet közben körvonalazódott, hogy vajas-fahéjas kaláccsal örvendeztetem meg  a családot. Csigának nagyon finom tud lenni, miért ne lenne jó kalács ilyen ízesítéssel? S valóban finom lett!


Hozzávalók:
A tésztához:

  • 4 dl tej
  • 1 csomag élesztő
  • 5 evőkanál cukor
  • 1 kg liszt
  • 1 teáskanál só
  • 2 tojás
  • 20 dkg margarin
  • + 1 tojás lekenni
A töltelékhez:
  • 25 dkg vaj
  • 25 dkg cukor
  • 2 teáskanál fahéj
Így készült:
A tejet kézmelegre melegítettem, elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.
Míg felfutott az élesztő, a lisztet, sót, többi cukrot elmorzsoltam a margarinnal. Beleütöttem a 2 tojást, hozzáadtam a közben felfutott élesztős tejet és összegyúrtam. Épp megfelelő keménységű lett, azaz kissé lágyabb, mint egy pogácsatészta. Ha kemény lenne, még kerülhet bele tej, ha túl lágynak érezzük, akkor kevés liszt.
Dagasztás után letakarva 40-45 percet kelesztettem.
Közben a vajat mikróban megolvasztottam, s elkevertem a cukorral és fahéjjal. Míg sor került rá, hideg helyre tettem.
A megkelt tésztát 6 egyenlő részre osztottam. Mindegyiket hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam, nagyjából a nagy méretének feleljen meg. Igyekeztem vékonyra nyújtani. Lekentem töltelékkel, felsodortam, majd kettőt-kettőt összecsavartam, így 3 rúd kalácsom lett.
Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket, lekentem felvert tojással, villával meg is szurkáltam.
Hagytam még kelni 15-20 percet, majd a hideg sütőbe tettem, amit aztán beállítottam 180 fokra.
Hagytam szép pirosra sülni.

Finom, foszlós lett, ami a vajnak köszönhető. Ha a töltelék margarinnal készül, nem lehet ugyanazt az ízt, állagot elérni. Még másnap is jó puha volt, már az a kis sarok, ami maradt, mire hazaértem a munkából. Kakaósan is hasonlóan szoktam készíteni, de ha a kettőből kéne választanom, biztos, hogy a fahéjasért nyúlnék! :-)

2017. január 30., hétfő

Párolt zöldségek csirkemellel

Régebb is készült néha, de eztán gyakrabban fog, főleg vacsira.
Férjem is, én is a délutáni órákban érünk haza, öt körül. Ilyenkor "ebédelünk", ami összetételében ebéd ugyan, de idejét tekintve nem. Talán nem is kéne később ennünk, de a vacsora az egyetlen étkezés, amikor együtt leülhetünk, közben persze megbeszélve a nap eseményeit is. Ezért igyekszem valami kalóriaszegényebbet az asztalra tenni, meg azért is, mert Férjem eltökélte, idén megszabadul 10 kilótól. (Nekem sem ártana, mondjuk azért nem 10 kg, de 4-5 jó lenne.)
Ez az egyik olyan étel, amit mindenki szívesen megeszik, egyszerű is, viszonylag gyors is. A fűszerezés meg pillanatnyi hangulat, ízlés kérdése. Ez a legutóbbi épp ázsiai fűszerkeverékkel és szójaszósszal készült.
Hozzávalók:

  • 1 csirkemell
  • 1-2 fej hagyma
  • 1-2 paprika
  • kevés zsír vagy olaj
  • 50-60 dkg fagyasztott zöldségkeverék
  • zöldbab
  • bors
  •  metélőhagyma
  • szójaszósz
  • ázsiai fűszerkeverék
  • 1 evőkanál (házi) ketchup 
Így készült:
A hagymát, paprikát felkockáztam. Nem kell túl apróra. Kevés zsíron rövid ideig pároltam, majd rádobtam a csíkokra vágott csirkemellet. Sóztam. Mikor félig megpuhult, a többi zöldséget is hozzáadtam s fedő alatt puhára pároltam. Fűszereztem, most a fenti fűszerekkel.

Nyáron, ősszel természetesen friss zöldségekkel készül, ami van a kertben vagy a hűtőben. Nagyon finom benne a cukkini is, sőt padlizsán is került már bele, és a brokkoli sem rontja el. A sárgarépa sosem marad ki belőle, meg a hagyma sem. Tehát sokféleképpen variálható, ízlés, lehetőség szerint. Hús nélkül is készült, úgy is elfogyott.


2017. január 29., vasárnap

Hófehérke szelet

Ma valami krémeset szerettem volna készíteni. Vagyis inkább enni, de ahhoz nekem kellett elkészíteni. Megembereltem magam, s nekiláttam. Nem a legegyszerűbb módját választottam, hisz még lapokat is kellett nyújtani, ami még mindig nem az erősségem, de legalább mostanság nem kell újra összegyúrni a formátlanra sikeredetteket! :-)
A receptet egyik füzetemben találtam, az is "kissé" átalakítva került elkészítésre. Hasonlít a Férjem kedvencére, a francia krémesre , nem is kicsit, ahogy most átnéztem a régi receptet. Azért kicsit mégis más, meg olyan kedves neve van, hát álljon itt ennek a receptje is! :-)

Hozzávalók:
A lapokhoz:

  • 60 dkg liszt
  • 20 dkg margarin
  • 15 dkg porcukor
  • csipet só
  • 2 nagy tojás
  • 1 dl tej
  • 1 csomag szalalkáli (fél kg liszthez való)
A krémhez:
  • 10 közepesen púpozott evőkanál liszt
  • 2 tojás
  • 1 l tej
  • 1 evőkanál vaníliás cukor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 20 dkg cukor
  • 25 dkg vaj
Így készült:
A lapokhoz a lisztet, porcukort, sót, margarint tálba tettem. Összemorzsoltam. Hozzáadtam a tojásokat és a tejben elkevert szalalkálit. Összegyúrtam. Odakészítettem a tejfölt, hogy szükség szerint tegyek a tésztához, de anélkül is szépen összeállt, kellően kemény is volt a tészta.
4 részre osztottam, sorra kinyújtottam s nagy tepsi hátán kisütöttem őket. Figyeltem rá, hogy világos maradjon. Egyiket sikerült sötétebbre sütni, az került a tetejére.
A krémhez előbb a lisztet elkevertem kevés tejben, simára. Ezután kevertem hozzá a tojásokat, s addig kavargattam, míg teljesen sima lett, a fehérje is elkeveredett. Apránként hozzáadtam a többi tejet is, a vaníliás cukrot és a kimért 20 dkg cukorból is 2 evőkanállal. Közepes lángon állandóan kavargatva sűrűre főztem. Előbb összecsomósodik, mint mindig a tojásos pépek, de addig kell a lángon kavargatni, míg szépen kisimul.
Hagytam kihűlni, közben sűrűn átkevertem.
A vajat a többi cukorral elkevertem, majd kanalanként belekerült a főzött pép meg a citrom lereszelt héja is.
Megtöltöttem a lapokat a krémmel.
Néhány órára hidegre tettem, de nem kell neki sok idő, hogy szeletelhető legyen, mert a szalalkális lapok mindig jó puhák lesznek. Azért -is- szeretem őket!
Gondoltam rá, hogy citromlét is keverjek a krémbe, de nem mertem. Pedig több receptben is olvastam, hogy a vajkrémhez kevernek citromlét. Nem kapja össze a tejes-vajas krémet? A citromhéjtól is lett egy kellemes íze, de egy kis lével még jobb lett volna... Persze így is finom, pihe-puha, jó krémes. Szeretjük! :-)