Sajnos 19-én itt hagyott minket.
Váratlanul, s itt maradtunk értetlenül, tudatlanul.
A Tiszteletes Úr valami hasonlót kérdezett, hogy mi az, amit neki köszönhetünk, amit ránk hagyott. Én elmosolyodtam. Hát mindent! Életet adott nekünk, felnevelt, a kicsiből igyekezett sokat biztosítani . Összetartást, szeretetet, a család fontosságát, egymás megbecsülését... S mindezt nem szóval, hanem személyes példamutatásával. Értünk élt. Soha nem az ő jóléte, érdeke volt az első, hanem a miénk.
Többé már nem süt az unokáinak bukarestet, a vejeinek krémest, hanem hájast süt odafenn az Apukánknak, akihez olyan nagyon sietett.
Remélem , végre boldogok!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Málnás szelet
Minél hosszabb ideig nem írok, annál nehezebb visszatérni. Már a címadásnál is bajban voltam! :D Végül úgy döntöttem, nem cifrázom túl. N...
-
Azért hamis, mert zsírral készült. Nincs malacka, nincs háj, de van bolti, fehér, préselt zsír. Ezzel próbálkoztam. Gyerekkorunkban a diszn... -
Egyik kolléganő hozott az iskolába ilyen kevert sütit, telis-tele cseresznyével. Nagyon finom volt, persze hogy recepttel együtt jöttem haza... -
A sok kevert után megembereltem magam, s végre hétvégére sütöttem egy "rendes" sütit. Valamikor már sütöttem, de akkor figyelmetle...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése