Meggyes-diós tojásfehérje-süti

Három meggyes sütit is kinéztem, s mivel nem tudtam választani, egyiket sem sütöttem meg:-) Persze beleszólt a döntésbe a számos összegyűlt tojásfehérje, mely a hűtőben várt sorsára. Nem éppen most volt, hogy e-mailben kaptam egy levelet Marikától, melyben összegyűlt tojásfehérjék hasznosítására ajánlott egy remek ötletet. Ezt fejlesztettem tovább a konyha, kamra tartalmának figyelembe vételével. Mivel éppen meggyet magoztam, abból is kellett kerüljön bele, meg a ballagásról maradt darált dióból is, tudván, a kettő együtt csodákra képes. Így is lett, nagyon finom süti kerekedett belőle!

Hozzávalók:
  • 1 pohár tojásfehérje
  • 1 pohár cukor
  • csipet só
  • 1 pohár liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 pohár dió
  • 1 pohár magozott meggy+1 evőkanál liszt
Így készült:
A tojásfehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral keményre vertem. 
A lisztben elvegyítettem a sütőport, majd a habhoz kevertem, utána a diót is. Végül a liszttel elvegyített meggyet kevertem hozzá (így nem kéne lesüllyednie, mégis ezt tette).
Papírral bélelt tepsibe simítottam a masszát, s 170 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, amíg a teteje szépen megpirult . Tűpróbát is végeztem, de ez lehet, felesleges volt.

A használt pohár 3 dl-es volt, mindent ugyanazzal mértem. Nagy tepsiben sütöttem, 28×34 cm-ben. Természetesen kisebb mennyiségből is lehet, kisebb tepsiben.
Hamar elkészül, legfeljebb a fehérjegyűjtés igényelhet több időt:-) Nálam ez egy hét volt, de nincs ez mindig így. Mikor 1-2 fehérje marad, mélyhűtőben tárolom, s öntögetem hozzá társait. Persze ezt is kedves blogtársaktól tanultam, s kitűnően működik!

Pontos recept nélkül

Az este nézegettem a feltöltött képeket. Annyi lefotózott süti van, amit már nem is emlékszem, hogyan készítettem, meg olyanok is, amik nem is igazán érdemelnek meg egy bejegyzést, de ötletnek talán jók. Ezekből gyűjtök össze valamennyit.

Foltos palacsinta


A kikevert palacsintatésztából kivettem 1-2 merőkanálnyit, kakaót kevertem hozzá. Amint 1-1 újabb adag palacsintatésztát öntöttem a sütőbe, a tetejére csorgattam egy evőkanálnyit a kakaósból, így sütöttem meg. Úgy töltöttem meg, hogy a csíkos fele legyen kívül. Kakaós cukor került bele, de tetszés szerint bármivel tölthető.

Kenyérpizza
Elég gyakran előfordul, hogy napokig nem fogy el egy kenyér. Ilyenkor bundás kenyér, pirítós, vagy kenyérpizza készül belőle. 
Így készül: a tepsi alját kiolajozom, kirakom kenyérszeletekkel. A lyukakat kisebb kenyérdarabokkal kitömködöm. Felverek 5-6 tojást kb. fél dl tejjel, sózom, borsot, paprikát teszek bele. Egyenletesen ráöntöm a kenyérre. Maradék felvágott, sonka, kolbász, kukorica, sajt kerül rá, szóval bármi, amit pizzára szoktunk tenni. Sütőben addig sütöm, míg a tojás megsül rajta. Tálaláskor ketchup kerül rá.

Krumplilángos, vagyis krumplis palacsinta


Mikor krumplis palacsintát sütöttem, egy kedves olvasóm, Toncsi leírta, hogyan kell készíteni az igazi krumplis palacsintát. Persze, hogy tettem egy próbát. Még csak egyet, de igazán finom, lesz még folytatás. Tulajdonképpen nudlitészta: főtt, áttört krumpli, kiskanálnyi zsír, tojás (hármat is tettem), liszt, amennyit felvesz. Hengerré formáltam, darabokra vágtam, kerekre nyújtottam, olajban kisütöttem. Tejföllel ettük.

Túrós rétes



Leveles tésztából készült, kettő rúd lett egy csomag -fél kg-os- tésztából. A töltelék túró, gríz, tojás, mazsola, cukor ízlés szerint. Egyszerű, de nagy sikert aratott annak idején. Akár most is elfogadnák, ha eléjük tenném:-)

Békaszem hagyományosan és sósan



Békaszem recept már van a blogon. Ezúttal felét úgy készítettem, ahogy kell, a másik felét sósan sütöttem. Sajtos-tejfölös-paprikás tölteléket kentem bele, meg is sóztam, s csigák sültek ki belőle. Így is finom! Mivel semleges ízű az alaptészta, a töltelék adja meg az édes vagy sós ízt. 

Kezdetnek ennyi, de lesz még folytatás! 

Cseresznyés pite

Fiam kérte, hát sütöttem:-)
Sokan mit nem adnának egy tál gyümölcsért, itt meg ott marad a fán, mert ... nem szedik le. Valószínűleg nem foglalkoznak berakással, magozással, meg így tovább. Mióta itt lakunk, figyelem a hátsó szomszéd két hatalmas cseresznyefája termésének a sorsát. Ha a mi udvarunkon lenne, a gyerekeim biztos folyton a fán ülnének. Meg én is:-) Ők nem. Ottmarad a fán. (De nem akarok mindenkit megérteni, hisz sokszor magammal sem vagyok tisztába:-)) Persze nem azért mondom, kaptunk belőle. Meg a többi cseresznyetulajdonos szomszédtól is. A pite tegnap készült, a legutóbb felajánlott gyümölcsből.


Hozzávalók:
A tésztához:

  • 50 dkg liszt
  • 20 dkg margarin
  • 1 csipet só
  • 8 dkg cukor
  • 3 tojás sárgája
  • 1 dl tej
  • 2 dkg élesztő
A töltelékhez:
  • 1-1,5 kg cseresznye
  • 12 dkg cukor
  • 2 maréknyi zabpehely+1 evőkanállal
  • fél üveg lekvár (eper)
  • 3 tojás fehérje
  • csipet só
Így készült:
A cseresznyét kimagoltam, összekevertem a cukorral, lekvárral (maradék volt), 2 marék zabpehellyel.
A tésztához való tejet megmelegítettem, elkevertem benne 1 teáskanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
A lisztet, sót, cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojások sárgáját, az élesztős tejet, megdagasztottam. 
15 percet hagytam pihenni.
Közben a tojások fehérjét a csipet sóval felvertem, a cseresznyéhez kevertem.
A tésztát 2 részre osztottam, tepsi méretűre nyújtottam. Az egyiket papírral bélelt tepsibe tettem, beszórtam 1 evőkanálnyi zabpehellyel,  erre borítottam a tölteléket, a másik lappal befedtem. A felső lapot villával megszurkáltam, így tettem a 185 fokos sütőbe. Addig sütöttem, amíg a teteje szépen megpirult.
Mikor kihűlt, szeleteltem.

A saját cseresznyecsemeténk idén már termett 3 szemet. Meg tudtuk kóstolni, mindenkinek jutott egy fél szem:-) Vicces, de tényleg elosztottuk. Sok év kell, mire akkorára nő, mint a szomszédé, s annyit fog teremni, de majd csak eljön az is. De nem fogjuk hagyni elrohadni...
A sütiről pedig... több recept kombinálásából jött létre. Hogy a fehérje a töltelékbe kerül, láttam valahol. A lekvár meg egy régóta megkezdett üveg maradéka volt, gondoltam, csak nem rontja el. A zabpehely azért került bele, hogy a gyümölcslevet valami feligya, ne a tészta bánja. Az alsó lap kicsit így is elázott. De ez nem akadályozott meg senkit abban, hogy egye egyik szeletet a másik után.

Blogkóstoló 9. Mágnás diós pite

Megint sikerült az utolsó előtti pillanatra hagyni a blogkóstolós bejegyzést. Az elmúlt forró hét magam sem tudom, hogy telt el. Csak egyik nap a másik után, minden nap betáblázva, aztán vagy megvalósult, vagy nem. De többnyire nem. Mindezek ellenére a ballagásnak le kellett zajlania, de már ezen is túl vagyunk. Kicsi Fiam 8. osztályos... volt. Hihetetlen, de bele kell törődnöm, hogy ősztől kicsit eltávolodik a szoknyám mellől. Szóval erre az el-elérzékenyülős napra terveztem sütni valamit a Blogkóstolóra. Az szempont volt, hogy ne legyen krémes-habos-mázas, a hűtőbe nem igazán tudtam volna besuvasztani.
A 9. Blogkóstoló házigazdája Rubin. Nellit sorsolta nekem, az Ízvarázslat blog íróját. Nem teljesen ismeretlen számomra a blog, de nem olvasom rendszeresen. Időm sem volt alaposan átböngészni receptjeit, így csak a sütikre koncentráltam. A már említett szempontokat figyelembe véve a mágnás diós pitét választottam. Finom lett:-)

Hozzávalók:
A laphoz:
  • 30 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 15 dkg zsír
  • 10 dkg cukor
  • 1 tojás
  • 1 citrom leve és lereszelt héja
A töltelékhez:
  • 1 kis üveg sárgabaracklekvár
  • 4 tojás
  • csipet só
  • 20 dkg cukor
  • 15 dkg darált dió
  • 1 csomag vaníliás cukor
Így készült:
A lisztet, zsírt elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. Meglehetősen lágy, zsíros tésztát kaptam, amit egy sütőpapírral bélelt tepsibe egyenletesen belenyomkodtam.
A tésztát megkentem a baracklekvárral.
A töltelékhez való tojásokat szétválasztottam. A sárgákat a cukorral, vaníliás cukorral elkevertem. A fehérjéket csipet sóval kemény habbá vertem. A kikevert sárgákhoz adtam a dióval együtt, s óvatosan összekavartam.
A lekvár tetejére simítottam.
180 fokra előmelegített sütőben sütöttem.
Mikor a tetején a dióréteg pirulni kezdett, késznek ítéltem a sütit, bár mint szeleteléskor kiderült, még sülhetett volna. A tésztarétegre ráfért volna. De ha nem teszem szóvá, talán azt gondolták volna, ilyennek kell lennie:-) Mert finom volt, édes is meg savanykás is a lekvártól, s egyáltalán nem száraz. 
Nelli, köszönöm a receptet, Rubinnak pedig az újabb fordulót!

Parasztkifli

Kelt tésztát nem emlékszem, mikor készítettem recept után. Mérni is csak azóta mérem a belevalókat, mióta rám jött ez a hóbort. Mármint hogy ország-világ elé tárjam konyhai ténykedéseim eredményeit. Anyukám előtt sem láttam soha receptes könyvet, mikor kalácsot, buktát, aranygaluskát, vagy bármi más élesztőset sütött.
Most változtattam ezen. Megtetszett egy fotó, s nem úgy tettem, mint egyébként, hogy a kiragadott lényeg alapján megalkottam a saját verziómat. Erőt vettem magamon, s tartottam magam a leíráshoz. Majdnem betűről betűre:-)


Hozzávalók:

  • 1 kg liszt
  • 4 dkg élesztő
  • 4-5 dl tej
  • csapott teáskanál só
  • 3 evőkanál cukor
  • 2 egész tojás
  • 10 dkg vaj
  • szilvalekvár, birsalmasajt tölteni
A tetejére:
  • 1 tojás
  • 2-3 evőkanál cukros darált dió
Így kézsült:
3 dl meleg tejben elkevertem 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
A liszthez adtam a sót, többi cukrot, összevegyítettem. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet, s még annyi tejet, hogy inkább kemény, mint lágy legyen a tészta. Végül az olvasztott vajat is beledagasztottam. 
Letakarva hagytam megkelni.
Mikor megkelt, deszkára borítottam. Egyenlő részekre osztottam, 7 gombóc sikeredett. Mindegyiket kerekre, vékonyra nyújtottam, 8-ba vágtam. Házi szilvalekvárral, illetve birsalmasajttal töltöttem. Feltekertem, meghajlítottam, tepsibe tettem.
Felvert tojással megkentem, cukros dióval beszórtam, 180 fokon pirosra sütöttem.

(Recept forrása: Receptözön, 2013/3.)
Jó állagú tészta lett belőle, s a kevés cukor ellenére sem hiányzik belőle az édes íz. Igaz, a töltelék is édes, meg a tetején is van egy kevés. A szilvalekváros ízlett jobban, ami már azért sem csoda, mert nálam messze veri bármelyik csodalekvárt. Az az igazi, üstben, nagyon kevés cukorral, jó sűrűre főzött fajta. Ez olyan volt. A saját tartalékomat nemrég elfogyasztottam, de kaptam utánpótlást Nővéremtől és Anyósomtól is. Így süthetek még parasztkiflit:-)




Rácsos kapros-túrós lepény

A kapor nem a legnépszerűbb zöldfűszer, de én nagyon szeretem. Káposztás, tökös ételekbe használom, meg a nagy kedvenc, a kapros tokány ízesítője. Elsőként mégis a sós túrós vagy sajtos kapros lepényt kellett  volna említsem. Mert nálam ez szerepel az élen, ha erről a fűszernövényről van szó. S ha már kedves kolléganőm szép nagy csokor kaporral lepett meg minket, muszáj volt kényeztessem magam egy kis sós sütivel. Egy darabig törtem a fejem, milyen formát is kapjon, aztán összeállt a fejemben a kép.

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 60 dkg liszt
  • 1,5 teáskanál só
  • 1 nagy evőkanál zsír
  • 1 dl tej
  • 3 dkg élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • 2 tojássárgája
  • 3 dl aludttej
A töltelékhez:
  • 30 dkg reszelt sajt
  • 30 dkg tehéntúró
  • 1 teáskanál só 
  • 1 evőkanál rétesliszt
  • 1 tojás 
  • 8 evőkanál aludttej
  • 1 kis csokor kapor
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
A lisztet, sót a zsírral elmorzsoltam. Hozzáadtam az élesztős tejet, tojássárgát, aludttejet s megdagasztottam. Nekem nem lett lágy a tészta, de ha mégis, lisztet lehet még tenni bele.
A megdagasztott tésztát letakarva hagytam megkelni.
A töltelékhez összekevertem a belevalókat, a kaprot apróra vágva, a tojást egészben. Liszt akár két kanállal is kerülhet bele, mert a töltelék kissé megáztatta a tésztát.
Mikor
a tészta megkelt, deszkára borítottam. Úgy 2/3-át gáztepsi méretűre nyújtottam, tepsibe tettem. Rásimítottam a tölteléket.
A maradék tésztát kinyújtottam, csíkokra vágtam s berácsoztam a sütit vele.
180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

A sajt is, a túró is házi készítésű volt. Nem én ügyeskedtem vele, hanem mikor otthon voltunk, akkor kaptunk Férjem Nagynénjétől jó nagy adagot mindkettőből. Tartanak tehenet, s a tejükből készít gyönyörűen lyukacsos sajtot, meg túró, tejföl is lesz bőven. Jó lenne gyakrabban menni:-)
Ezért megérné, nem?

Ribizlis szeszély

Egyik gyümölcs érik a másik után. Amint a kezem közé kerül egy újabb, máris azon töröm a fejem, milyen süti készüljön belőle. A hétvégére is cseresznyéset akartam, de mára annyira tönkrement a fél tál gyümölcs, hogy egy maréknyit tudtam kimenteni belőle. Biztos a sok eső nem tetszett neki.
Miután belaktuk a házat, telket, vettünk három ribizlitőt: egy pirosat, egy sárgát, egy feketét. Amikor teremni is kezdett, kiderült, hogy sárga helyett is pirosat kaptunk. De mégis van benne valami jó, mert ez hamarabb érik. Míg a másik éppen kezd pirulni, ez már gyönyörű mélyvörösre érett. Ebből szedtem a mai sütibe.


Hozzávalók:
A laphoz:

  • 5 tojás sárgája
  • 15 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 1 citrom reszelt héja
  • 6 dkg vaj
  • 40 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 2,2 dl tej
A tetejére:
  • kis üveg lekvár (eper vagy ribizli)
  • 7 tojás fehérje
  • csipet só
  • 20 dkg cukor
  • 15-20 dkg ribizli
Így készült:
A tojássárgákat, a cukrot, puha vajat, vaníliás cukrot, citromhéjat habosra kevertem. A sütőport elkevertem a liszttel. A tejjel váltakozva hozzáadtam a masszához. Alaposan elkevertem, majd kikent tepsibe simítottam.
180 fokra előmelegített sütőbe tettem.
A ribizlit megmostam, leszedtem a száráról, szűrőbe tettem, hogy lecsepegjen.
Míg sült a tészta, felvertem a fehérjét. Előbb a csipet sóval, majd a cukorral keményre vertem. Hozzáadtam a ribizlit.
A megsült tésztát (tűpróbával ellenőröztem) kivettem a sütőből, rákentem a lekvárt, majd erre simítottam a habot. 120 fokra visszavettem a hőmérsékletet, visszatettem a sütit. Addig hagytam benn, míg a hab a tetején enyhén pirulni kezdett.


A sütihez elég az 5 fehérje is, akkor kevesebb cukor kell, 15 dkg elég. De nekem volt 2 maradék fehérjém, azt is hozzátettem, így még magasabb lett a hab.
(Recept forrása: Receptözön, 2013/6. Persze kisebb változtatáson esett át a süti, picit több liszt és vaj került bele.)

Cseresznyés-epres süti

A szomszédságban érik a cseresznye. Persze ezúttal is kaptunk belőle. Egy részét muszáj volt sütibe szánni. A maréknyi eper viszont nekünk termett. Csak egy maréknyi. Hiába van tengernyi zöldje, gyümölcs alig rajta. Ami van, az sem igazán akar érni. Ha meg végre néhány piros szem kivirít a levelek közül, a gyerkőcök lekapkodják, s olyan testvériesen elosztják, hogy ha páratlan szemet sikerül szedni, az utolsót elfelezik.
Most sült, még langyosan fotóztam. Kóstoltam is, ehető:-)


 Hozzávalók:

  • 4 tojás
  • 22 dkg cukor
  • 10 dkg margarin
  • 38 dkg liszt
  • 2 evőkanál kakaó
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 dl házi tej
  • csipet só
  • cseresznye, eper
Így készült:
Az egész tojásokat, a cukrot és csipet sót habosra kevertem. A margarint mikróban megolvasztottam, azt is hozzákevertem. A lisztet, sütőport, kakaót elvegyítettem, s a tejjel váltakozva a masszához kevertem.
Kikent tepsibe simítottam, a tetejére szórtam a kimagolt cseresznyét és a félbevágott epret.
180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.


A forralt házi tej fölét is hozzámértem a 2 dl tejhez, mert ezt senki nem eszi meg, pedig ebből lett volna a tejszín vagy a tejföl. Ha éppen sütök valamit, elhasználom. Így a sima tej egy részét ki lehet váltani tejföllel. Jó puha lett a tészta,  egyáltalán nem száraz. Még a gyümölcsök nélkül sem lenne az.
Gondoltam rá, hogy egy csokit is beleaprítok. Biztos, nem rontotta volna el, de nem hiányzik belőle.

Zöldhagymás pogácsa

Martinelli okozott nekem egy kis fejtörést:-) No azért nem túl nem nagyot. Arról van szó, hogy a Fő az egészség mozgalomban való részvételre invitált. Az általam kedvelt habos-krémes sütemények... hát nem illenek bele ebbe a képbe. Volt több ötletem is, aztán a hét közben esedékes sütés tervezése közben támadt ötletet megfelelőnek találtam.
Én és az egészséges étkezés? Azt vallom, hogy ami gyárból kerül ki, az már nem egészséges. Azért nem zárom ki teljesen az étrendünkből ezeket sem, de igyekszem minél kevesebbet használni belőlük. Amit lehet, magam készítek, befőzök, mélyhűtök, gyűjtögetek, sütök-főzök. A mindenből mértékkel elvet követem, nem vagyok híve a bizonyos élelmiszereket kizáró étrendeknek.
Pogácsát készültem sütni, s a többnyire Anyósom által gondozott kis veteményesben szépen növő zöldhagymából is szántam bele. S hogy egészséges(ebb) legyen, teljes kiőrlésű rozsliszt is került bele. Mindig van itthon belőle, kenyérbe, lángosba, sőt még pizzatésztába is szoktam tenni.
A finomliszt már nem sorolható az egészséges kategóriába, ugyanis ez nem tartalmazza a héjat (korpát) és búzacsírát, amik hordozzák a táplálkozási szempontból értékes rostokat, vitaminokat, ásványi anyagokat. Mégis ebből használok a legtöbbet. De szoktam keverni teljes kiőrlésű liszttel vagy rozsliszttel, mint ezúttal is. A teljes kiőrlésű rozsliszt gazdag B-vitaminban, magnéziumban, káliumban, foszforban, segíti az emésztést és növeli a fizikai erőnlétet, csökkenti a koleszterinszintet. Mivel fehérjéi nem állnak össze sikérré, tanácsos keverni búzaliszttel.
Most már jöhet a belőle készült pogácsa:

Hozzávalók:

  • 50 dkg búzarétesliszt
  • 30 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
  • 2 teáskanál só
  • 3 dl tej
  • 4 dkg élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • 3 tojássárga
  • 5 szál zöldhagyma
  • 20 dkg sertészsír
  • 1 tojássárga és szezámmag a tetejére
Így készült:
A hagymát megmostam, mindenestől felaprítottam. A zsírból elvettem 1 evőkanállal, s a hagymát fél teáskanál sóval csak éppen addig pároltam benne, míg összeesett.
A tejet megmelegítettem, a cukrot elkevertem benne, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
A liszteket, sót tálba borítottam. A maradék zsírt megolvasztottam, elmorzsoltam a liszttel. Hozzáadtam a tojások sárgáját, az élesztős tejet, s összegyúrtam. Végül a párolt hagymát adtam hozzá, megdagasztottam. Nekem nem kellett több tej hozzá, de ha kemény lenne a tészta, kerülhet még bele.
A tésztát letakarva kelni hagytam.
Mikor megkelt, deszkára borítottam, vékonyra nyújtottam, egyszer hajtogattam (nem azért, hogy réteges legyen, hanem mert így magasabb, szabályosabb lesz a pogácsa), majd újra kinyújtottam, ujjnyi vastagra.
Pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tepsibe rakosgattam, tojássárgával lekentem, szezámmaggal szórtam. 10-15 percet még kelesztettem, majd 180 fokra előmelegített sütőben pirosra sütöttem.
Két nagy tepsibe fértek bele a pogácsák.


S hogy zsír van benne? Nekem semmi bajom vele, elég sokat használok belőle. Egészségesebb, mint a margarin vagy az olaj. Az olaj is csak addig egészséges, míg nem forrósítjuk fel.
De ezt mindenki eldönti maga, hogy melyiket használja. 

Még hátra vannak a játék részletei:

  1.  Ha megkaptad a felkérést, tölts fel egy olyan ételt blogodra, vagy honlapodra - a mozgalom logójával együtt - amit egészséges, vagy a megszokottnál egészségesebb módon készítettél el.
  2. Az egyetlen kikötés a recepttel kapcsolatban az, hogy megfeleljen a "Fő az egészség!" mozgalom szempontjainak.
  3. A recept mellett tanácsokat adhatsz egészséges elkészítési módokról, vagy írhatsz alapanyagokról is.
  4. A felkérést 2-3 bloggernek add tovább, akiket erről értesítesz kommentben, vagy e-mailben.



Az utóbbi időben nem igazán voltam jelen a blogvilágban, így nem tudom, ki kapott már felkérést a játékra. De anélkül, hogy utánajárnék, továbbadnám a stafétát:

  •  Marisznak, mert Ő is leginkább sütiket-tortákat tesz közzé, s kíváncsi vagyok, neki mi jut eszébe a süti és egészség kapcsán:-)
  • Hankkának, akinek biztos akad  a tarsolyában valami egészséges és szépséges étel!
Martinelli, köszönöm, hogy megmozgattál kicsit a játékra invitálás által!

Gesztenyekrémes szelet

 Boldog új évet kívánok Mindenkinek! Meg békéset, sikerekben és egészségben dúskálót. Tegnap szántam rá magam, hogy nézzek rá a blogra, s ha...