Diónéd

Mikor kinéztem a receptet, akkor jöttem rá, hogy szinte teljesen megegyezik Hankka tótsüteményével, ami elkészítésre vár. A hozzávalók arányai másak, valamint a tótsütiben citrom is van. Na sebaj, majd Hankka szerint is elkészítem, hisz annyira finom!
Hozzávalók:

  • 25 dkg margarin
  • 20 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 6 tojás fehérje
  • 15 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 30 dkg darált dió
A mázhoz:
  • 6 tojás sárgája
  • 20 dkg porcukor
Így készült:
A margarint, cukrot, vaníliás cukrot kikevertem, majd a tojásfehérjék hozzáadásával tovább kevertem, míg egynemű nem lett. Hozzáadtam a lisztet, sütőport, majd a diót. Alaposan összekevertem, majd tepsibe simítottam.
Előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.
Közben a sárgákat a porcukorral fehéredésig kevertem. 
Amint kivettem a sütit a sütőből, rögtön rákentem a mázat, s hagytam kihűlni, utána szeleteltem.


(Recept forrása: Házias konyha. Édes és sós sütemények.)
Jóval több cukor kellet volna bele: a laphoz 28 dkg, a mázhoz 30 dkg. Ezt rengetegnek találtam, azért egy tepsi sütit 40 dkg cukor is eléggé megédesít. Jól gondoltam! Finom, pihe-puha süti lett belőle. Kóstolgatás közben jött az ötlet, hogy ha darálás előtt megpergelem a diót, még finomabb lett volna.
Szöget ütött a fejembe a süti neve. A dió rendben, de mit jelent a néd szó? Azt gondoltam, régen volt valami jelentése, de nem találtam nyomát. Így marad a rejtély:-)

Csokis pite

Már számtalanszor elhatároztam, hogy előre eldöntöm, mit sütök egy bizonyos alkalomra. Mondjuk vasárnapra, mint most is. Több okból is: hogy beszerezhessem az esetleg hiányzó belevalót, és hogy megelőzzem az időrabló keresgélést. De nem mindig tartom magam az elhatározáshoz. Most sem. Hát vettem a már számtalan lapot is tartalmazó régi sütis füzetemet, s miután a régebb leírt receptek egyike sem felelt meg, sorra vettem a lapokat az innen-onnan lefirkantott sütireceptek átnézése végett. Szerencsével jártam, találtam egy megfelelőnek tűnőt. Itt találtam valamikor. (Újabban a recept lelőhelyét is lejegyzem, nehogy szó érje a ház elejét:-))
Gyorsan nekiálltam, hát ilyen lett:

Hozzávalók:
A tésztához:
  • 30 dkg liszt
  • 1 csipet só
  • 30 dkg margarin
  • 2 tojás sárgája
  • 2 evőkanál víz
A töltelékhez:
  • 6 tojás + 2 fehérje
  • 30 dkg cukor
  • 10 dkg darált dió
  • 5 teáskanál (holland) kakaó
Bevonni:
  • 14 dkg étcsokoládé
  • 2 dkg vaj
Így készült:
A tésztához előbb a margarint elmorzsoltam a liszttel, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam.
Egy órányi pihentetés után kettéosztottam, mindkét részt tepsi méretűre nyújtottam.
A töltelékhez elkevertem a tojások sárgáját a cukorral, majd hozzáadtam a kakaót. 
A fehérjéket - a tésztából kimaradtakat is- felvertem, majd több részletben a kakaós részhez kevertem. Végül a diót is beleforgattam.
Egyik lapot tepsibe tettem, ráborítottam a tölteléket, elsimítottam, majd befedtem a másik lappal.
Előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a teteje pirulni kezdett. A biztonság kedvéért tűpróbát is végeztem.
Mikor kihűlt, bevontam a gőz fölött a vajjal felolvasztott csokival.
Most látom a sebtében készült fotókon, milyen csunyuska szeletek lettek. Evés közben nem igazán törődtünk vele:-) Csak azért, mert finom volt. 
Csoki nincs az eredeti tetején, de gondoltam, ha már csokis, legyen még csokisabb. Nem volt a legjobb ötlet, mert az omlós, morzsálódós lapon nem akart elkenődni, húzta magával a morzsákat is. Ezért villával becsíkoztam, hogy némileg elrejtsem a hepehupákat. 

Tepertős pogácsa

Miközben az interneten barangoltam, persze recepteket böngészve, belebotlottam a tepertős pogácsába. Márpedig olyan szép levelesbe, amilyet Anyukám készített. El is gondolkodtam rögtön, hogy blogos korszakom óta nem sütöttem tepertős pogácsát? Pedig igencsak előkelő helyen szerepel a kedvencek között.
Húsboltban jártamkor kerestem is zsírnak való szalonnát. Nem volt, csak tokaszalonna. Kis falunkban nem azt veszek, ami szeretnék, hanem ami van:-) Nem úgy viselkedett, mint elvártam volna tőle, de jó húsos lévén finom zsír és még finomabb tepertő lett belőle. Annyira finom, hogy elég kevés érte meg, hogy pogácsa legyen belőle. De lett:-)

Hozzávalók:

  • 1 kg liszt
  • 2 teáskanál só
  •  6 dl tej
  • 1 teáskanál cukor
  • 4 dkg élesztő
  • 1 tojás
  • 1 teáskanál zsír
  • 30 dkg tepertő (több kéne bele, de ennyi maradt)
  • 1 tojás a lekenéshez
Így készült:
3 dl meleg tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
A lisztben elvegyítettem a sót, beleütöttem a tojást, hozzáadtam az élesztős tejet. A többi tej fokozatos hozzáadásával közepesen kemény tésztát dagasztottam. Én beleöntöttem mind a 6 dl tejet, így picikét lágy lett. Kis liszt hozzáadásával segítettem rajta. Végül a szírt is beledagasztottam.
Letakarva hagytam megkelni.
Közben a tepertőt ledaráltam. Kevés sót még kevertem hozzá, mert kissé sótlannak találtam.
A megkelt tésztát kinyújtottam. Harmadára rákentem a darált tepertőt, majd hajtogattam: az üres részt a megkent rész felére, majd a másik felet ráhajtottam. Még háromba hajtottam. Letakarva fél órát kelesztettem. Kinyújtottam, újabb hajtogatás után újabb fél órát pihent. A harmadik nyújtást követően -jó ujjnyi vastagra nyújtottam- tetejét bevagdostam, kiszaggattam úgy, hogy minél kevesebb hulladék legyen, mert újra összegyúrva nem lesz leveles. Tepsibe rakosgattam, tetejét felvert tojással lekentem.
180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Több tepertő kellett volna bele, de így is elfogyott. 
Mikor a tavasszal otthon voltunk, ígéretet tettem Nagynénémnek, hogy legközelebb Őt is meglátogatjuk, mert amúgy nem esik útba, mindig kimarad. Ha már ott voltunk, unokatestvéremékhez is elmentünk. Elmondták, hogy szokták olvasni a blogomat, és Bálint unokatesó kiemelte, hogy neki különösen tetszik, hogy sokszor hivatkozok Anyukára. Mint most is... Nekem ez természetes, fel sem tűnt. Hisz Tőle tanultam a tepertős pogácsa ily módon való elkészítését is. Mint annyi minden mást is. S mennyi mindent nem lestem el, és mennyi mindent szeretnék még kérdezni Tőle... 

Gesztenyekrémes szelet

 Boldog új évet kívánok Mindenkinek! Meg békéset, sikerekben és egészségben dúskálót. Tegnap szántam rá magam, hogy nézzek rá a blogra, s ha...