2017. december 30., szombat

Párolt karaj lilakáposztával és tört krumplival

A párolt karaj az egyik  legegyszerűbb és legfinomabb húsétel. Az is mellette szól, hogy szinte magától készül el, kevés hozzávalóból. Mikor több mindent kell sütni-főzni, különösen kapóra jön. Így karácsonykor is ez készült. Tört krumpli és párolt lila káposzta kíséretében. A husi előre elkészült, a körete csak a fogyasztása délelőttjén.
Hozzávalók:
  • 1-1,5 kg karaj
  • kevés olaj
  • bors
  • 5-6 gerezd fokhagyma
A káposztához:
  • 1 közepes fej lilakáposzta
  • 2-3 evőkanál olaj
  • 1 citrom kicsavart leve
  • 3-4 evőkanál tejföl
A krumplihoz:
  • krumpli
  • tej
  • vaj
Így készült:
A csont nélküli karajt megmostam, majd kevés olajon mindegyik felét kissé megkapattam. Sóztam, borsot szórtam rá, a megpucolt, darabokra vágott fokhagymával és kevés vizet aláöntve fedő alatt, kis lángon párolódni hagytam. Azért időnként jó ránézni, ha estleg elfogyna alóla a víz, pótolni kell s néha másik felére fordítani. Kell neki idő, mire a villát beleszúrva puhának érződik.
Hideg helyen kell hagyni dermedni másnapig, s csak aztán szeletelni, különben szétesik. 
Felszeletelve, a borsos-fokhagymás zsírjában átmelegítve, körettel tálalható is.
Így készül a lilakáposzta: negyedelve megreszeltem, s kevés olajon, sóval, lefedve párolódni tettem. Mivel hajlamos odaégni, időnként át kell kavarni. Mikor megpuhult, ráöntöttem a citromlét, a tejföl is belekerült, ha kell, teszek még rá sót. Még rövid ideig hagytam a lángon, s kész is.
A tört krumpli, vagy krumplipüré... ahány ház, annyi szokás- nálunk így készül: a megpucolt krumplit annyi sós vízben, amennyi ellepi, puhára főzöm. Ha kész, leszűröm, s tejjel meg darabka vajjal összetöröm. Legtöbbször Férjem készíti, ő kevesebb tejjel, keményebbre készíti, én kissé lágyabbra, Nővéremék még több tejjel szeretik. Persze így is, úgy is finom. Azt hiszem, ez a leggyakrabban készülő köret nálunk.


2017. december 28., csütörtök

Kávés-kakaókrémes piskóta

Leányzó jegyezte meg, hogy úgy eltelt a karácsony, mintha nem is lett volna. Meg is indokolta, hogy miért: mert nem volt időnk ráhangolódni. S milyen igaza van! Már hetekkel előtte ott a tudat, hogy közeledik, közeledik, s ha el is felejtenénk, lépten-nyomon emlékeztetnek rá a kirakatok, boltok, kivilágítások, de hiába a sok cicoma, ha a gondolataink minden mással le vannak foglalva. S péntek délutántól, ki-ki hazaesve iskolából, munkából, próbáltuk biztosítani, hogy minden a szokásos menetrend szerint haladjon. Ez többé-kevésbé sikerült, mégis hiányzott valami. De a lényeg: a család együtt volt. S ennél nagyobb ajándékot az elkövetkező karácsonyokra sem kívánok.
Én szinte ki sem mozdultam a konyhából, a többiek takarítottak. Elkészült minden időben, amit elterveztem, s mint mindig, most is túlzásba vittem. Tanulhatnék már belőle... Többféle süti készült, a legtöbb kipróbált recept, ez viszont új. Nem is recept alapján készült, csak egy sima piskóta kétféle ízesítésű krémmel.

Hozzávalók:

  • 7 tojásból piskóta
  • 6 dl tej
  • 1 tojás
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 20 dkg cukor
  • 25 dkg vaj
  • 1 evőkanál holland kakaó
  • 1 evőkanál őrölt kávé
Így készült:
Elkészítettem a piskótát. Most, mivel egyedül készítettem, a fehérjéket az összes cukorral kemény habbá vertem, majd rövid ideig a hozzáadott sárgákkal, végül lassú mozdulatokkal belekevertem 7 evőkanál lisztet és fél csomag sütőport. Nagy tepsibe sütöttem. Kihűlés után vízszintesen kettévágtam. 
A krémhez elkevertem a tojást a pudingporokkal, pici tejjel és 1 evőkanál cukorral -ezt a kimért 20 dkg-ból vettem el-. Fokozatosan hozzákevertem a többi tejet is, majd állandóan kavarva sűrűre főztem. Hagytam kihűlni, közben sűrűn átkevertem. 
A vajat a többi cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot.
A krémet kettéosztottam. Felébe kevertem a kakaót, ez került a két piskóta közé, a másik felébe a kávét vegyítettem, ezt a piskóta tetejére kentem.
Amúgy a karácsony a kedvenc ünnepem. Mindig várni szoktam, most változó intenzitással. Szeretem a fenyő illatát, az együtt díszítését, a családi vacsorát, a régi emlékeket... A másnapi nagy családi összejövetelt, a gyerekek örömét. Mindez megvolt idén is, s remélem, ez is egy volt a szép emlékű karácsonyok közül. 





2017. december 19., kedd

Diós süti

Elmúlt hétvégén úgy alakult, hogy mindenki elérhető távolságban volt a családból: Gergő is hazajött, távol dolgozó Húgom is itthon töltötte a szabadságát, így egy hétvégére összeültünk. Nálunk. Jó volt, mint ahogy mindig az, mikor nagy ritkán mind együtt lehetünk. Én sütöttem sütit, többfélét, egy nagy fazék babgulyás kíséretében, de a testvéreim is hoztak mindenfélét, így finomságokban nem szenvedtünk hiányt. Beszédtémában sem. :-)
Egyik süti ez a diós volt:

Hozzávalók:
A tésztához:
  • 4 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 30 dkg liszt
  • 10 dkg darált dió
  • 20 dkg margarin
  • 1,5 dl tej
A krémhez:
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 6 dl tej
  • 25 dkg vaj
  • 5 evőkanál cukor
  • 5 evőkanál darált dió
A tetejére: 3-4 evőkanál darált dió

Így készült:
A tésztához a tojásokat a cukorral és vaníliás cukorral elkevertem, majd hozzáadtam a lisztet, sütőport, diót, mikróban megolvasztott margarint, elkevertem, majd több részletben belekevertem a tejet.
A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, elegyengettem s 180 fokon tűpróbáig sütöttem.
Közben a krémhez a pudingporokat simára kevertem kevés tejjel, majd a többi tej és vaníliás cukor hozzáadásával sűrűre főztem. Hagytam kihűlni, közben sűrűn átkevertem.
A vajat a cukorral elkevertem, majd hozzákanalaztam a kihűlt pudingot. Habosra kevertem. Végül belekerült a darált dió is, púpos evőkanalakkal mérve. 
A kihűlt lapra kentem a krémet, a tetejét pedig beterítettem darált dióval, amit kissé rá is nyomkodtam. 
Akár azonnal is szeletelhető.


Nem a legbabrásabb süti, de attól még finom. :-) A lapot hamar ki lehet kavarni, a krém kavarása kissé időigényesebb. Persze lehet géppel is, akkor közben lehet mondjuk mosogatni, de ritkán veszem elő a szuper masinámat (tavaly kaptam karácsonyra, akkor jó szolgálatot tett). Ha csak egy sütire kell krémet kavarni, kézzel esek neki. Közben tudom pihentetni a lábaimat! :-)



2017. december 15., péntek

Sajtos rúd

Ki tudja, hányadik már a blogon! De viszonylag gyakran sütök, mert szeretem őket, s nem térek vissza a régi receptekért, mindig valami más készül. Sokszor nem is keresek hozzá receptet- most sem. Csak úgy összedobtam ebből-abból -azért már nagyjából tudom, mitől lesz finoman ropogós, ahogy szeretem-, gyúrom-nyújtom-sütöm-kóstolom. Ez utóbbit sűrűn. :D

Hozzávalók:
  • 70 dkg liszt
  • 25 dkg reszelt sajt
  • 25 dkg margarin
  • 12 dkg zsír
  • 1,5 teáskanál só 
  • 2 tojás
  • 4 evőkanál görög joghurt
  • a tetejére felvert tojás és lenmag
Így készült:
A lisztet, sót (egy púpozott teáskanál és egy csapott) elvegyítettem. A zsírral, margarinnal, reszelt sajttal elmorzsoltam, majd összegyúrtam a tojásokkal és joghurttal. Kemény, de gyúrható tésztát kell kapnunk.
Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam a tésztát, lekentem felvert tojással, beszórtam lenmaggal (egy része világos lenmag), derelyemetszővel csíkokra vágtam.
Tepsibe pakoltam, 180 fokon pirosra sütöttem.
Még van belőle néhány darab, egy hét után is jó ropogós, élvezhető, 

2017. december 12., kedd

Kólás szelet

Van ez a réges-régi, többféle néven futó üdítős szelet, amit már nagyon régen nem sütöttem. A hétvégi családi összejövetelre tervbe volt véve, csakhogy a valaha valahol látott kólás verziót szerettem volna megsütni. Mivel egyik Húgom nem eszi meg a vajjal-margarinnal készült sütiket, így ezen a téren is változtatást eszközöltem rajta- mascarpone került helyette a krémbe.
 Hozzávalók:
  • 6 tojásos kakaós piskóta
  • 1 csomag vaníliás puding
  • 2 + 4 evőkanál cukor
  • 3 dl tej
  • 25 dkg mascarpone
  • 50 dkg túró
A mázhoz:
  • 7 dl kóla
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
Így készült:
A piskótát a szokásos módon elkészítettem. (Itt írtam részletesen a piskótáról.) 
A krémhez a pudingot simára kevertem kicsi tejjel, majd fokozatosan hozzáadtam a többi tejet, végül 2 evőkanál cukrot. Sűrűre főztem. Kevergetve hagytam kihűlni, majd hozzákevertem a mascarponét, amiben előzőleg elkevertem a 4 evőkanál cukrot. Végül hozzáadtam a szitán átpasszírozott túrót. 
A kikevert krémet a piskótára simítottam.
A mázhoz a pudingporokat elkevertem kevés kólával, majd a többit is hozzákevertem, és állandóan kavargatva sűrűre főztem. 
Néhány percig kavargattam, hogy ne azon forrón kenjem rá a krémre. De kihűteni sem kell, mert akkor nem lesz folyékony. Tehát még melegen, de nem forrón a krémre borítottam, elsimítottam. Hideg helyen hagytam megdermedni. 
A  cukor nem volt túl sok benne, Sógorom meg is jegyezte, hogy nem is édes, nem is tudja, milyen ízű. Aztán mikor elárultam, miből van a teteje, ráismert. De nekem pont azért ízlett, mert nem émelyítően édes. Persze lehet bele tenni több cukrot, de én nem változtatnék rajta legközelebb sem. 


2017. december 10., vasárnap

10 krémes süti

Ünnepekre mindig sokat sütök, még többet is a kelleténél. Aprót, szeletest, krémest meg anélkülit is. Nem titok, hogy a kedvenceim a krémesek. Megnéztem a címkéknél, közel 100 van belőlük a blogon. Ezekből ajánlok tízet, de akár több csokorral is állíthatok össze belőle, van választék. S így utólag visszanézve... hogy én mennyire nem tudok fotózni! Mindenben nem lehet jó az ember lánya! :D
A receptekhez a képek alatti linkre kattintva lehet eljutni.
Bogyi néni méteres kalácsa

Kókusz szelet

Hóvirág kocka

Tangó szelet

Kókuszkrémes tarka süti

Mézes zserbó




Csokis habos süti

Mimóza szelet

Habos süti

Krémes bögrés mákos

Rántott krumpli

Nem, nem panírozott krumpli. Semmi köze hozzá, de szüleim szülőfalujában (sőt, mondhatom, hogy az enyém is, mert még ott lakott a család, mikor én világra jöttem a zilahi kórházban) így nevezték-nevezik ezt az ételt. Nagyon finom krumpliköret, még Apósom is szereti, aki amúgy nem rajong ezért a zöldségért.
Van néhány étel, amit Anyukától tanultam, s nem igazán találkoztam máshol vele- ez is ilyen. A kis falu, Doba, ahonnan ered ez az étel, a Szilágyság dombjai között rejtőzik, félre a főúttól. Régen iszonyatos sáros, ma már aszfaltozott út vezet be. A busz kint állt meg a főúton, onnan be kellett gyalogolni a faluba. Anyai Nagymamám egész közel lakott, a másikhoz még jó darabig kellett esős időben taposni a sarat. Nem is tudom, miért ez jutott eszembe elsőként a faluról. Nagyon szerettem ott lenni, egyik Mamától a másikig menni, a szabadban lenni, lesni, melyik gyümölcs érik éppen, felfedezni rejtett zugokat, régi tárgyakat, szénapadláson tojást keresni, ugyanide bekuckózni, Mamák meséit hallgatni a múltról, meg a Császár-patakán lévő nagy kőről, mely alatt állítólag egy császár rejtette el kincseit, de hiába próbálták elmozdítani, nem sikerült; aztán a templomból vezető alagút is titkokat rejt, ugyanis mikor lementek megnézni, hova vezet, kialudt a gyertya. Kis falu, néhány rejtély, rengeteg szép emlék s néhány rá jellemző étel...

Hozzávalók:
  • főtt krumpli (1,5-2 kg)
  • 1 fej hagyma
  • 2-3 evőkanál olaj
  • pirospaprika
Így készült:
A krumplit héjában megfőztem.
Még azon melegében megpucoltam.
A hagymát apróra vágtam, az olajon kevés sóval világosra pároltam. Mikor kész, rádobok mokkáskanálnyi paprikát, s azonnal felöntöm 1 dl vízzel. Teszek még sót hozzá, kis lángon hagyom a vizet elfőni.
Közben a krumplit lereszeltem.
Mikor a hagyma megint sül, azaz az összes víz elfő (ez azért kell, hogy a hagyma puhára főjön), hozzáborítom a reszelt krumplit, átforgatom, hogy mindenhol átjárja a hagymás-paprikás olaj. Ha szükséges, még szórunk rá sót. Átmelegítjük, s bármilyen sült-főtt hússal, fasírttal tálalható. 
Ezúttal fasírttal készült, de nagyon finom sült füstölt oldalassal -szerintem nem is ettem gyerekkorom óta-, vagy főtt hús és paradicsomszósz kíséretében is tálalta Anyuka. 
A fasírt nálunk így készül: a darált húst vízben áztatott, kicsavart, összemorzsolt kenyérrel, tojással, sóval, borssal, paprikával, zúzott fokhagymával összekeverem. Ha lágy a massza, teszek bele zsemlemorzsát. Golyóvá formázom, olajban pirosra sütöm. Fasírt elég gyakran készül, kiadós és sokoldalú étek. Akár előételnek, hidegtálra, akár töltve, akár főzelékhez, krumplihoz kitűnő. 
Ajánlom kipróbálásra, mi nagyon szeretjük, s nemcsak azért, mert gyerekkoromat idézi...

Pudingos-almás leveles tésztából

Mikor Fiam hazajön- úgy kéthetente- mindig sokat sütök, s alaposan felpakolom őt. Nem csak sütivel! :-) Egy ilyen sütiben hemzsegő hétvége után elhatároztam, következő hétvégére nem sütök semmit. Ez lett a semmiből! :-)
Este leosontam s kivettem a fagyasztóból két csomag leveles tésztát, s megmagyaráztam magamnak, hogy azért, mert kell a helye másnak. Férjuram előbb szemrehányást tett, hogy mégis sütök, de utólag azt mondta, ilyet süthetnék minden nap!

Hozzávalók:
  • 2 csomag leveles tészta (2 × 50 dkg)
  • 1 l tej
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 1 tojás
  • 1 evőkanál liszt
  • 5 evőkanál cukor
  • 5-6 alma
  • vaníliás porcukor
A pudingport, lisztet, tojást pici tejjel simára kevertem. Hozzáadtam apránként a többi tejet és cukrot, állandóan kavargatva sűrűre főztem. Hűlni hagytam.
Az almát megmosta, héjastul negyedeltem. Magházát kivágtam, majd vékonyabb szeletekre vágtam. 
A kiolvadt leveles tésztát kinyújtottam, kettévágtam, két szélét átlósan csíkokra vágtam. Középre egy csík puding került, langyosan, kiraktam almaszeletekkel, majd a tésztacsíkokat jobbról-balról ráhajtottam. A másikkal is így jártam el. 
A második leveles tésztából is két rudat töltöttem-fontam.
A gáztepsibe épp elfértek négyen egymás mellett. 180 fokos sütőbe tettem, pirulásig sütöttem.
Kihűlve -na jó, még langyosan- szeleteltem, tálaláskor porcukorral szórtam.

Tényleg finom lett, mindenki egyik szeletet ette a másik után. Leveles tésztából minden finom. Úgy gondolom, ily módon kelt tészta töltve is finom lenne, tervbe van véve a kipróbálása. :-)

2017. december 9., szombat

Túrós apró pogácsák

Számon tartottam, hogy november végén lesz hét éve, hogy elkezdtem blogot írni, de ez az időszak olyan sűrűre sikerült, hogy rá sem néztem a blogra, meg aztán eszembe sem jutott pont akkor pont ez. Így hát utólag jegyzem meg, csak így mellékesen, adatok felsorolása nélkül.
Érdekes viszonyban vagyok a bloggal: nem vagyok rá büszke, nem szoktam reklámozni, sokan nem is tudják, milyen "ferde" hajlamaim vannak. Volt Osztályfőnökünk jegyezte meg a 20 éves érettségi találkozónkon, hogy olyan vagyok, mint voltam: aki nem szavakban, hanem írásban nyilvánul meg. Lehet, ezért ragaszkodom a bloghoz, ezért térek vissza újra és újra, holott időm alig van rá? Hogy kidumáljam magam? :D
Még mindig itt vagyok, s még múlt hét végén kértem ki magamnak egy olyan napot, amikor "semmit" nem csinálok, nem gondolkodom-tervezek (ezt nem bírom ki), nem csinálok magamnak lelkiismeret-furdalást amiatt, hogy fut a ház, nincs főtt étel. Ez az a nap, de azért kiteregettem három mosógép ruhát, elpakoltam a szárazakat, mosogattam is, összepakoltam Gergő szobáját, meg gyors ebéd is készült. Közben írom az bejegyzéseket sorra, s majd valamikor közzéteszem. Ezt majd rögvest, amint végére érek.
Még mindig a családi összejöveteles hétvégére készült, másodmagával a sós kategóriában.

Hozzávalók:
  • 1 kg liszt
  • 50 dkg túró
  • 25 dkg zsír
  • 25 dkg margarin
  • 2,5 teáskanál só
  • 3 dkg élesztő
  • 2 tojás
  • 2-3 evőkanál tejföl
  • a tetejére 1 tojás, köménymag, sószemcsék
A lisztet, sót elvegyítettem, az élesztőt belemorzsoltam. Hozzáadtam a zsírt, margarint, túrót, elmorzsoltam. A két tojással és tejföllel összegyúrtam a tésztát. A tejföl mennyisége attól függ, mennyire volt száraz a túró. 
A kész tésztát egy órányit pihenni hagytam. 
Lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtottam, kicsi pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tepsibe pakoltam.
Felvert tojással lekentem, köménymaggal és sóval beszórtam.
180 fokos sütőben pirosra sütöttem őket.

Finom roppanósak lettek. A szaggatástól eltekintve nem is macerás, de hát a pogácsa már ilyen. Rúdnak is kivágható, de így érdekesebb. No meg a másik sós olyan, s ne már egyformák legyenek!


Kevert mézes aszalt gyümölcsökkel

Mézest szerettem volna sütni, de nem volt sem időm, sem kedvem az apróhoz, így alkottam egy kevertet. Alapja a kedvenc kevert, ami már sokféleképpen készült, s beledobáltam még, ami mézesbe is szokott kerülni, meg aszalt gyümölcsöket. Olyan finom lett, hogy rövid időn belül kétszer is elkészült! :-)



Hozzávalók:
  • 22 dkg cukor
  • 4 tojás
  • 1,5 dl olaj
  • 1,5 dl tej
  • 3 evőkanál méz
  • 1 teáskanál mézesfűszer
  • 1-1 citrom és narancs lereszelt héja
  • 40 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • csipet szódabikarbóna
  • 1 maréknyi mazsola
  • 10 dkg aszalt szilva
  • tetejére 10 dkg darabolt dió
Így készült:
Előbb a tojásokat elkevertem a cukorral, majd a mézzel és olajjal, végül beledobáltam mindent, ami még kell bele- az aszalt szilvát kisebb darabokra vágva-, alaposan összekevertem.
Sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam, a tetejére szórtam a darabolt diót s 180 fokos sütőbe tettem.
Tűpróbáig sütöttem.

Kicsit sok a hozzávaló, vagyis hosszas a felsorolás, de igen egyszerű elkészíteni, s gyorsan kész. Ráadásul mézes ízű! :-) 
Kétszer készült, de nem lett teljesen egyforma. A másodjára készült kicsit szárazabb lett, kicsit túlsütöttem, látszik is a fotókon. Az első (ez van a 2. fotón) puhább, morzsálódósabb lett, így finomabb is. Tehát nem kell túlsütni, épp tűpróbáig, azaz míg már nem ragad a beleszúrt hústűre a massza. Azért a megpirult teteje is jelzi, hogy alakulóban a sütink! :-)
A megpirult dió nagyon finom a tetején, ez semmiképp se maradjon ki. Az aszalt gyümölcsök akár el is hagyhatók, vagy másmilyen is kerülhet bele.






2017. november 26., vasárnap

Rakott karfiol

Bevásárlás során a karfiolra pillantva eldöntöttem, hogy ez lesz a hétvégi ebéd. Már rég volt, meg amúgy is szeretjük. Krumplisan terveztem, de Leányzó áthúzta a számításaimat. Oda volt téve a krumpli főni, mégis engedtem a kérésének, rizses-darált húsos töltelékkel készült, a krumpliból meg holnap lesz valami. De az biztos, hogy nem nudli! :-)

Hozzávalók:

  • 1 nagyobb fej karfiol
  • 1 nagy fej hagyma
  • kevés olaj
  • 60 dkg darált hús
  • só, bors, paprika
  • 1 bögre rizs (2,5 dl)
  • 1 nagy pohár tejföl (4 dl)
Így készült:
A karfiolt rózsáira szedtem, megmostam, sós vízbe főni tettem.
A hagymát apróra vágva az olajon megpároltam. Hozzáadtam a darált húst, sóztam, borssal, paprikával fűszereztem. Mikor morzsásra párolódott, hozzáadtam a rizst kétszeres mennyiségű vízzel. Fedő alatt hagytam puhára főni.
A megfőtt karfiolt leszűrtem.
Egy kis tepsi alját kiraktam fele karfiollal (kisebb darabokra szedve), ráborítottam a rizses húst, a tetejére került a karfiol másik fele.
Jó sok tejfölt kentem rá és ment is a sütőbe.
Mikor kezdett a tetején pirulni a tejföl, kivettem.
Egyszerű, kiadós és finom étel. Mint a rakott ételek többnyire. Így készül a rakott zöldbab is, a rakott káposzta... Mind finom. 

2017. november 25., szombat

Tarka túrós süti

Nálam ritkább eset az, amikor előre eltervezem, hogy mit sütök, s beszerzem a hozzávalókat. Ami sokkal gyakoribb, hogy a hűtőben kallódó, felhasználásra váró alapanyag köré kerekítem a receptet, amikor is a megvalósításban persze gátat szab a kamrában-konyhában-hűtőben fellelhető hozzávalók végessége. Ezúttal is így történt, volt fél kg túróm, ami pitéhez kevés, s miközben agyaltam, mi legyen belőle, bevillant egy valahol látott fotó, amin a sütire volt kanalazva a túró. Az előszeretettel használt bögrés kevert lett az alapja, amihez mindig van otthon hozzávaló. S egy részébe kakaó is került, hogy ne legyen túl egyhangú-egyszínű. 
Hozzávalók:
A tésztához:
  • 3 tojás
  • 1 bögre cukor 
  • 2 bögre liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 3/4 bögre olaj
  • 3/4 bögre tej
  • 1 citrom leve
  • 3 teáskanál kakaó + 2 evőkanál tej
A töltelékhez:
  • 50 dkg túró
  • 5 evőkanál cukor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 1 evőkanál vaníliaízű pudingpor
  • 3 tojás fehérje
Így készült:
A tojásokat a cukorral alaposan elkevertem. Hozzáadtam a lisztet, citromlét (a citrom héját előbb lereszeltem, kelleni fog a túróhoz), sütőport, tejet és olajat, simára kevertem. Kicsivel több, mint felét sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam (24×32 cm-es).
A többi tésztához kevertem a kakaót meg még pici tejet, s rákanalaztam a világos tésztára.
A túrót villával áttörtem, elkevertem a cukorral, citromhéjjal, pudingporral, végül belekerült a 3 tojásfehérje kemény habbá verve. 
A túróból kanállal halmokat pakoltam a tepsiben lévő masszára.
180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

A használt bögre 2 dl-es volt, de ha nagyobb tepsiben készülne, vagy magasabb tésztát szeretnénk, lehet nagyobb bögrét használni.
Azt mondanom sem kell, hogy nagy sikere volt a sütinek. Amennyire egyszerű, annyira finom is.
A töltelékhez használt fehérje maradék volt -kelt tészták készítésekor szinte mindig gondoskodok róla, hogy legyen,- de ha nincs, akkor a sárgákat is bele lehet keverni a túrótöltelékbe. De a fehérje mindenképpen legyen felverve, különben tömör lesz a túró. Csipet sót is lehet tenni a fehérjébe, hamarabb és keményebbre verődik, no meg kiemeli az ízeket.



2017. november 24., péntek

Csokitorta Gergő napra

Egy hete volt Fiam névnapja, s ha már a szülinapi tortáját is Leányzónak kellett elkészíteni, elhatároztam, hogy legalább névnapjára sütök egyet. Nem ment zökkenőmentesen, ugyanis zsúfoltra sikeredett a hétvégém. Mivel szombatra kollégákkal közös program volt, így a péntek délutánra és vasárnap délelőttre kellett szuszakolnom minden Fiam hazalátogatásakor szokásos teendőmet. Elég kapkodósra sikerült, péntek este a sok más mellett csak a tortalapot sikerült megsütni. Piskótát terveztem, de mire rákerült volna a sor, mindenki elvonult pihenni, nem akartam habverővel "altatni" őket, így kevert süti lett az alapja. Mikor a krém keverésére került volna a sor, ott aztán végképp elfogyott az energiám, így az maradt szombat estére, de akkor muszáj volt megcsinálni.
Vasárnap délre fogyasztásra készen állt, de úgy jól lakott mindenki az ebéddel, hogy épp csak megkóstoltuk. Gergő visszament, a torta ott maradt...

Hozzávalók:
A laphoz:
  • 20 dkg cukor
  • 3 tojás
  • 30 dkg liszt
  • 1 evőkanál kakaó
  • 1 dl olaj
  • 1 dl tej
  • 1 csomag sütőpor 
  • 1 evőkanál rumaroma
A krémhez:
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 1 evőkanál liszt
  • 1 evőkanál kakaó
  • 8 dl tej
  • 10 dkg étcsokoládé
  • 25 dkg vaj
  • 20 dkg cukor
  • a tortalap levágott teteje összemorzsolva
  • fél rumaroma+fél dl víz
  • 2-3 evőkanál sárgabaracklekvár
  • + 5 dkg étcsokoládé díszíteni
Így készült:
A tortalaphoz a cukrot a tojásokkal alaposan elkevertem, majd hozzáadtam a többi belevalót, s simára kevertem.
22 cm-es kikent, kapcsos tortaformába öntöttem, elsimítottam, 180 fokon tűpróbáig sütöttem.
Hagytam kihűlni- jelen esetben másnapig. A felpúposodott tetejét levágtam (ez összemorzsolva majd a krémbe kerül), a többit 3 részre vágtam.
A krémhez a pudingporokat, lisztet, kakaót kevés tejjel simára kevertem, majd fokozatosan hozzáadtam a többit is. Állandóan kavargatva felfőztem. Beletördeltem a csokit, kavargattam, míg elolvad benne.
Hagytam kihűlni, közben sűrűn megkavartam. 
A vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot. Jól kikevertem.
A krémet megfeleztem. A levágott tortalap-darabot összemorzsoltam, a rumaroma és víz keverékével leöntöttem, a krém egyik feléhez kavartam.
Az alsó tortalapot tányérra tettem, ráhalmoztam a tortalapos krémet, erre került a tortalap közepe, amit vékonyan lekentem lekvárral. A krém másik feléből kentem rá ennyit, hogy a bevonáshoz is maradjon.
Befedtem a harmadik tortalappal, majd a külsejét is krémmel kentem be. 
Díszítettem, néhány krémrózsával, és az odalát olvasztott csokival csorgattam be.

Nekem a tortalapok közepe mindig felpúposodik. Próbáltam megtalálni az okát, utána is olvastam, mit lehet tenni ellene, de nem váltak be a tanácsok. Szerintem azért, mert a sütőbe téve körben a tésztaszélek hamar megsülnek, míg a közepe sokáig nyers marad, s annak van ideje tovább nőni. Pedig interneten olyan szép , egyenes tetejű tortalapokat látni... Nekem ez nem akar sikerülni. Mivel a levágott teteje senkinek sem kell, belekerült a krémbe.
A lekvárt azért kentem rá, hogy legyen egy kis savanykás íz is benne. De így is édes lett, legalábbis nekem. Legközelebb kevesebb cukrot teszek bele. 
Amúgy persze finom, azért is lett csokitorta, mert azt mindenki szereti. A rum is jót tett neki.