2017. július 20., csütörtök

Baracklekváros kifli

Rég sütöttem lekváros kiflit, meg amúgy is tesztelni szerettem volna a frissen főzött sárgabaracklekvárt. Tartottam tőle, hogy sülés közben ki fog folyni, de jól kiállta a próbát, csak minimális mennyiség kíváncsiskodott ki a kiflicsücsköknél.
Hozzávalók:

  • 60 dkg liszt (fele rétesliszt)
  • 2 dkg élesztő
  • 1 evőkanál cukor
  • nagy csipet só
  • 10 dkg margarin
  • 15 dkg zsír
  • 1 tojás
  • 3-4 evőkanál tejföl
  • lekvár tölteni
  • vaníliás porcukor beforgatni
Így készült:
A lisztet, sót, cukrot összemorzsoltam előbb az élesztővel, majd a zsírral és margarinnal. A tojást is hozzáadtam és annyi tejfölt, hogy könnyen gyúrható tésztát kapjak.
Egy órányi pihentetés után 4 részre osztottam a tésztát. (Így elég nagyocska kiflik lettek, több részre osztva apróbbak lesznek.) Mindegyiket vékony kerek lappá nyújtottam, 8 részre vágtam. 1-1 teáskanál lekvárt tettem mindegyikre, felsodortam, tepsibe pakoltam.
180 fokos sütőben világosra sütöttem.
Még melegen vaníliás porcukorba forgattam a kifliket.


2017. július 18., kedd

Habos gyümölcsös süti

Télen-nyáron elkészíthető, finom gyümölcsös süti. Most ugyan nyáron sütöttem- néha a 30 fok sem tud megállítani-, de friss gyümölcs híján fagyasztottból vagy befőttből is finom.


Hozzávalók:

  • 5 tojás (a sárgája a tésztához, a fehérje a habhoz)
  • 12,5 dkg vaj
  • 15 + 20 dkg cukor
  • 1 dl tej
  • 2 dl tejföl
  • 35 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 citrom leve
  • gyümölcs (most őszibarack)
Így készült:
A tojások sárgáját elkevertem a puha vajjal és a 15 dkg cukorral. Ezután belekevertem a tejet, lisztet, sütőport, tejfölt, citromlét. Sima masszát kevertem belőle.
A masszát tepsibe simítom, rászórom a felaprított gyümölcsöt.
180 fokos sütőbe tettem a tepsit.
Közben a fehérjéket felvertem a 20 dkg cukorral.
Mikor a süti kész, rásimítom a habot, visszateszem a sütőbe, mérsékelve a hőfokot 100 fokra.
Mikor a hab pirulni kezdett, kivettem a sütőből.
Kihűlés után szeletelhető.

2017. július 17., hétfő

Sajtos-szalonnás csiga

Időközben Fiam leérettségizett. Küzdelmes négy év előzte meg. Legalábbis számomra az volt. Ő kevésbé küzdött. De az utolsó évre összeszedte magát, villantott valamit a benne rejlő tartalékból. Én mindig is mondtam neki, ha olyan okos lettem volna, mint Ő, nem csak egy (bocsánat, két) tanítóképzőt végeztem volna el. Végül összehozott egy -nem önmagához, hanem eddigi tanulmányi eredményeihez képest- jó érettségit. Még korábban megígértem neki, ha négyes fölötti lesz az érettségi átlaga, elmegyünk valahova. Tartottam a szavam. Az elmúlt hétvégét a Balatonon töltöttük. Az idő lehetett volna kegyesebb is, de a fiatalság mit sem törődött a 20 fokkal, jókat pancsoltak. Vasárnapra aztán kisütött a nap, látszik is a bőrünkön.
Szokásomhoz híven sütivel is készültem a "nagy" útra. Egyikük ez a kelt tésztájú sajtos-szalonnás csiga volt:
Hozzávalók:

  • 20-25 dkg húsos szalonna (bacon)
  • 0,5 dl olaj
  • 1 kg liszt (fele rétesliszt)
  • 2 teáskanál só
  • 4 dl tej
  • 1 teáskanál cukor
  • 4 dkg élesztő
  • 25 dkg margarin
  • 1 tojás
  • 2 evőkanál tejföl és 35 dkg reszelt sajt a töltelékhez
Így készült:
A szalonnát felkockáztam, az olajon ropogósra sütöttem.
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
A lisztet, sót, margarint, a szalonna zsírját tálba tettem, összemorzsoltam. Hozzáadtam a tojást és az élesztős tejet. Összegyúrtam. Kicsit lágynak találtam, ezért beledagasztottam még egy kevés lisztet.
A tésztát hagytam megkelni.
A megkelt tésztát két részre osztottam. Egyik felét hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam, lekentem 1 evőkanál tejföllel, fele sajtot rászórtam, meg  a szalonnakockák felét.
Feltekertem, szeletekre vágtam, tepsibe pakoltam. 180 fokos sütőbe tettem.
Míg sült, elkészítettem a tészta másik felét is, ebből is lett egy nagy tepsi csiga.
Finom volt, frissen igazán élvezhető, de még harmadnap is szívesen rágcsáltuk a maradékot. Mindössze annyi megjegyzést tettek rá, hogy lehetne benne több szalonnadarabka. Ennyi volt itthon, s ez is hirtelen ötlettől vezérelve került bele. Legközelebb több lesz! :-)

Gyömbéres sárgabaracklekvár

Ez a lekvár sem most készült, hanem sárgabarackérés idején. Úgy két hete. 
Készült hagyományos is (így készül), a másodikként kifőzött adagot pedig gyömbérrel bolondítottam meg. Többektől hallottam, hogy lehúzzák a héját, meg ledarálják. Én nem bíbelődök ilyesmivel, a megmosott, hibás részektől megszabadított barackokat kettévágom, lecukrozom, s főzöm. Addig, míg besűrűsödik. Jelen esetben úgy két órát. Nem fáztam mellette! :-)

Hozzávalók:
  • 6 kg sárgabarack
  • 1,5 kg cukor
  • darabka gyömbér (jó hüvelykujjnyi)
Így készült:
Az üvegek kimosásával kezdtem. Míg főtt a lekvár, leborítva száradni hagytam őket.
A barackot megmostam, pöttyös-sérült részeket kivágtam. Felezve nagy lábosba raktam. Ráöntöttem 1 kg cukort, s kis lángon főni tettem. A gyömbért megpucoltam, beleaprítottam. Reszelni terveztem, de fás volt, ezért maradtam a darabolásnál. Hosszúkás csíkokban került bele, a végén kiszedtem belőle.
A lekvárt állandóan kavargatva addig főztem, míg kellő sűrűségű lett. Ekkor megkóstolva savanyúnak találtam, ezért még fél kg cukrot tettem bele. Ezzel is főztem még egy darabig. (Így is savanykás, több cukor is kerülhet bele, de mi így szeretjük.)
Üvegekbe szedtem a kész lekvárt, egy réteg celofánnal és csavaros tetővel zártam le, majd fejre állítottam mindegyiket, így hagytam mintegy fél órán keresztül. Majd visszafordítva hagytam kihűlni.

Már második üveggel fogyasszuk, pedig van még sok tavalyi lekvár is. De ez olyan finom!
Mivel sokáig fő, nem maradnak darabok benne. Persze nem olyan sima, mintha le lenne darálva. 
Még soha nem használtam zselésítőt. Néhány éve vettem ugyan, hogy tegyek egy próbát, de lejárt a szavatossága. Inkább főzöm a lekvárokat jó sokáig, így 200% gyümölcs van bennük. :-) Régen is így készültek, néha cukor nélkül- főleg a szilvalekvár. 
A felfordítós tartósítást tavalyelőtt próbáltam ki, s mivel bevált -egy lekvár sem penészedett meg-, azóta mindig így kerülnek a kamrába. Nem kell tartósítószer bele. Ami nem egy hátrány! :-)


2017. július 12., szerda

Tarka barackos süti

Nagy adag sárgabarackhoz jutottam kolléganőm jóvoltából. Lett belőle lekvár is jócskán, de hagytam belőle enni is, nem keveset. Ebből muszáj volt sütit is készítenem. Ötletem persze nem volt, de azt biztosan tudtam, nem szeretnék sokat pepecselni vele. Akkor mi más lehet, mint a jó öreg kevert süti, kis kakaóval cifrázva.

Hozzávalók:
2 dl-es bögrével mérve:

  • 2 bögre cukor
  • 4 tojás
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 bögre olaj
  • 1 bögre tejföl
  • 3,5 bögre liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 evőkanál kakaó+ 2 evőkanál tej
  • barack
Így készült:
A megmosott gyümölcsöt felkockáztam. (Ott árválkodott két őszibarack is, az is közé került, amúgy a sárgabarack volt a több.)
A cukrot, vaníliás cukrot a tojásokkal elkevertem. Hozzákevertem az olajat, tejfölt, majd a sütőporral elkevert lisztet. Sima masszát kavartam belőle.
A massza több, mint felét sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam. A maradékba kevertem a kakaót és tejet. A világos masszára csorgattam.
A tetejére szórtam a gyümölcsdarabokat.
180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.
Szeretem a sárgabarackot. Ez is finom volt, de ami a szüleim kertjében éretten potyogott le a fáról, na az volt az igazi.
Rég meséltem. Most a barackról eszembe jutott... Hosszúra nyúlik vissza a történet gyökere, de megpróbálom röviden összefoglalni. 
Egy olyan utcában laktunk (jó hosszú volt, sok mellékutcával), ahol többnyire magyarok éltek. Valószínűleg azért szemelték ki ezt a környéket lakótelep építésére. Olyan áron, hogy a házakat lebontják, cserébe az életüket kertes házban leélők kaptak panellakást. Nagyon közeledett mihozzánk a bontás és randa panelek építése, már túloldalt a barátnőmék házát eltüntették a föld színéről, a felső szomszédunk is kiköltözött. Apukámék próbáltak minden követ megmozgatni, hogy megússzuk a bontást (a két házzal lejjebb lévő román család a tervek szerint megúszta volna), húzták az időt, nem fogadták el a felajánlott lakást, már kettőt adtak volna, s akkor jött a nagy forradalom. Megúsztuk. De nem nagyon örülhettünk neki. A kertünk oldalába egy négy emeletes panel éktelenkedett, a lakók a kertbe dobálták a szemetet. A kert alját pedig elvették, mert kellett az útnak, ami alatt szintén újonnan felhúzott épületek sorakoztak. 
Az egyik barackfánk így majdnem a kert aljára került. Nem bírtuk megőrizni a rajta termő gyümölcsöt. A betelepítettek gyerekei nem ismerték az enyém-tiéd fogalmát. Egy alkalommal azt vettük észre, hogy a kerítés túloldaláról az összeverődött siserehad kövekkel dobálja a fát. Nem tudom, mit gondoltak, hogy a bedobott kő nyomán az alig érő barack majd kiugrál hozzájuk? Húgaimmal nekifogtunk visszadobálni a köveket, ahonnan jöttek. Egyik kő egy kisfiú fején landolt. Szegény üvöltve elrohant. (Nem akartuk bántani őt, véletlen volt, mai napig sajnálom a gyereket.) A közelben beszélgető nők, akik addig rá sem szóltak a dobálózó gyerekekre, minket persze lehordtak. Azt mondanom sem kell, hogy nem magyarok voltak...
Ez csak egy apróság... És még mennyi minden volt... 

2017. július 9., vasárnap

Kekszszalámi őzgerincben

Az örök kedvenc. Mégis ritkán készül. De nagy melegek idején (persze nem csak) elő lehet kapni, mert nem kell miatta bekapcsolni a sütőt, 31 fokot teremtve a konyhában. :-)

Hozzávalók:

  • 3 dl tej
  • 25 dkg vaj
  • 30 dkg porcukor
  • 1 rumaroma
  • 3 evőkanál kakaó
  • 50 dkg darált keksz
  • 25 dkg darabolt keksz
  • 10 dkg mazsola
Így készült:
A tejet, vajat, cukrot kis lángon addig melegítettem, míg a vaj és cukor felolvad.
Beleborítottam a kekszeket, kakaót, rumaromát, alaposan összevegyítettem.
Két őzgerincformát kibéleltem fóliával, elosztottam bennük a kekszes masszát. Lenyomkodtam, beborítottam a fóliával, s hűtőben dermesztettem.
Másnap, kiborítva a formából, szépen lehetett szeletelni.
Nővéremék voltak nálunk, akkor készült, másik sütivel együtt. De valahogy ennek volt nagyobb sikere! :-)


2017. július 6., csütörtök

Krumplis tokány

Nemrégiben olvastam, hogy a pörkölt és a tokány között az a különbség, hogy a tokányhoz a hús csíkokra van vágva, nem pedig kockákra, és a bors a fő fűszere, nem pedig a paprika. Hát én bizony kockákra vágtam a húst, de a krumplit hasábokra. Így nevezhetem tokánynak?
Legyen bármi is, finom, azt mondta a család, készülhetne gyakrabban is.
Hozzávalók:

  • 1 kg sertéscomb
  • 1 nagy fej hagyma
  • 1 evőkanál zsír
  • bors
  • paprika
  • kis darab füstölt szalonna
  • 1-1,5 kg krumpli
  • kis csokor petrezselyemzöld
Így készült:
A hagymát felaprítottam, a zsíron megpároltam. Rádobtam a feldarabolt húst, sóztam, s fedő alatt majdnem puhára pároltam. Közben kevés vizet öntöttem alá. A szalonnát nagyobb darabokra vágva beledobtam, csak az íze végett, a végén ki is szedtem belőle. De lesütve is hozzá lehet tenni, a zsírját meg a pörcöket. 
Közben a krumplit megpucoltam, hasábokra vágtam.
Mikor a hús majdnem puha, borsot, paprikát tettem rá, meg a krumplit. Annyi vizet öntöttem alá, amennyi majdnem ellepte.
Fedő alatt hagytam megfőni.
A felaprított petrezselyemzöldet a végén tettem bele.
Kiadós és finom étel. Biztos ahány ház, annyiféle tokány is készül. Én így készítem, így szeretjük. 

2017. július 4., kedd

Mákos bögrés eperrel

A tartalékból élek -van bőven, mert idén nagyon ritkán látogattam a blogot-, mert az utóbbi időben nem is sütöttem annyit, ha sütöttem, többnyire jól bevált régi receptekhez folyamodtam, vagy ha véletlenül valami újat sütöttem, nem fotóztam. Bizony, ez is előfordult. Amúgy is a fotózás a legnagyobb macera számomra az egész blogosdiban.
Szóval ez a süti is régebben készült, eperérés idején. Ennyit tudtam szedni róla, aztán az esőhiány miatt nem is termett többet. Azaz csak néhány szemet, amit megettünk. A most érő gyümölcsökkel is készülhet, mondjuk málnával, ribizlivel, barackkal.

Hozzávalók, 2 dl-es bögrével mérve:

  • 3 tojás
  • 1,5 bögre cukor
  • 1 bögre olaj
  • 1 bögre darált mák
  • 3 bögre rétesliszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1,5 bögre tej
  • 1 citrom lereszelt héja és leve
  • eper (vagy más gyümölcs)
Így készült:
A tojásokat a cukorral alaposan elkevertem, majd hozzáadtam az olajat. Eztán került bele a mák, liszt. sütőpor, tej. No meg a citrom héja és leve. Alaposan összekevertem, majd kikent tepsibe öntöttem a masszát. 
A megmosott, feldarabolt epret a tetejére szórtam.
180 fokon tűpróbáig sütöttem. 
Egyszerű, könnyen és gyorsan elkészülő süti, hétköznapi hozzávalókból. Nem csak szezonban, télen is készülhet fagyasztott gyümölcsökkel vagy befőttel. Szeretem az ilyen egyszerű és sokféleképpen variálható recepteket.





2017. június 19., hétfő

Meggyes pite

Tavaly valahogy elmaradt a meggyberakás, bizony hiányzott. Szeretjük a meggyes sütiket télen-nyáron, gyümölcslevesbe is finom, lekvárnak, szörpnek, befőttként is közkedvelt. Férjem beszerzett nekem két nagy ládával. Hamarabb hozták, mint reméltem, még javában dolgoztam. Így három részletben készült el, az is úgy, hogy férjem szerencsére segített kimagozni. Első nap kimagozva, lecukrozva bekerült a kamrába, másnap kimosott üvegekbe került, majd dunsztolódni. Mikor ezzel kész voltam, az órára pillantva elment a kedvem a maradékból lekvárt készíteni, ez maradt következő napra.
Azért egy jó nagy tállal eltettem pitének meg enni. Magozás közben is jó sokat megettem, elég sok szemről úgy döntöttem, ezt kár üvegbe zárni.
Hétvégére készült a pite:

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 45 dkg liszt
  • csipet só
  • 10 dkg cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 10 dkg margarin
  • 12 dkg zsír
  • 2 tojás
  • 1 evőkanál tejföl
A töltelékhez:
  • meggy (kimagozva 1,2 kg volt)
  • 20 dkg cukor
  • 4 evőkanál gríz
Így készült:
A meggyet kimagoztam.
A tésztához valókat a tojás és tejföl kivételével tálba tettem, összemorzsoltam, majd összegyúrtam a tojással és tejföllel. Kerülhet még bele tejföl, ha kemény lenne a tészta. Nekem pont jó lett, se nem kemény, se nem puha.
A meggyet összevegyítettem a cukorral és a grízzel. 
A tésztát két részre osztottam, mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam.
Egyiket papírral bélelt tepsibe tettem, ráborítottam a meggytölteléket, majd a másik lapot rátettem.
A felső lapot villával megszurkáltam, majd 180 fokra előmelegített sütőben toltam.
Pirulásig sütöttem.

A meggy sok levet engedett, attól tartottam, eláztatja az alsó lapot. De nem így történt, szépre sült. Pont azért kellett a gríz (az almához is szoktam tenni), hogy "megigya" a sok gyümölcslét.
Nem szórtam rá porcukrot, kellemesen savanykásan pont megfelelt az ízlésünknek. Szeretjük! :-)



2017. május 31., szerda

Babgulyás

Hogy ne csak sütit együnk, következzen egy leves, ami nem is igényel feltétlenül második fogást, legfeljebb néhány pogácsát. Vagy egy szelet almás pite talán még lecsúszik utána. :-)
Leányzóm kedvenc levese. Bográcsban is szokott készülni, ezúttal odabent, fazékban főtt, jó nagyban. Mert ha levest főzök, többnyire három napra valót rittyentek. 
Ez is olyan étel, ami még nálunk sem mindig ugyanúgy készül. A bab, hús, répa alap, aztán kerülhet még bele néhány krumpli, vagy levestészta/csipetke. Meg petrezselyem és/vagy zeller. Tálaláskor csípős paprikakrém, tejföl, kinek mihez szottyan kedve, ízlése. 

Hozzávalók:

  • 50 dkg száraz tarkabab
  • 1 kg sertéscomb
  • 2 nagy fej hagyma
  • 1 evőkanál zsír
  • házi ételízesítő
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • pirospaprika
  • petrezselyemzöld
  • 3-4 sárgarépa
  • 1-2 petrezselyem
  • darabka zeller
  • levestészta/krumpli
Így készült:
A babot előző este bő vízbe beáztattam.
A hagymát, fokhagymát kockákra vágtam, a húst is felaprítottam. A zsírral, kevés vízzel főni tettem. Sóztam, házi ételízesítőt tettem bele.  Úgy fél óra múlva felöntöttem a kívánt mennyiségű vízzel (én 8 l-es fazékban főztem, közel tele lett a végére). Miközben felfőtt, megpucoltam, felaprítottam a kívánt mennyiségű zöldséget, s a babbal együtt a leveshez adtam. Addig főztem, míg a bab is megpuhul. Remélhetőleg a hús nem fő közben szét. Mert előfordult, hogy úgy jártam.
Mikor kész, pirospaprikával fűszereztem. Petrezselyem- és zellerlevél is kerülhet bele.


2017. május 30., kedd

Kókuszos fakanalas süti

A ballagás előtti héten bizony nagy volt a sürgés-forgás az ifjúság háza táján. Minden alkalmat megragadtak -érhetően-, hogy még együtt lehessenek. Megünnepeltek mindent, amit lehetett. Aztán jött az érettségi hete, tele izgalmakkal, amit a matektanárjuknál zártak le egy bográcsozással. Kedvelte őket, éppen ezért hívta meg magához az egész osztályt. Gergőnek is Ő az egyik tanár, akit hiányolni fog, mindamellett, hogy a matekkal folyamatosan gondjai voltak. Erre az alkalomra készült ez a süti.
Hirtelen elhatározásból, az azon való agyalást követően, hogy mit lehet gyorsat és finomat. Kerestem hozzá receptet, több fele találtam, szinte ugyanazon összetevőkkel. Végül ez lett a befutó, megbolondítva egy kis kókusszal, ahogy Okkinál láttam. Nem csalódtam, finom lett, ahogy sejtettem.

Hozzávalók:

  • 35 dkg liszt
  • 10 dkg cukor
  • 2 tojás
  • 12 dkg margarin
  • 5 dkg kókuszreszelék
  • 1 csomag sütőpor
  • 2,5 dl tej
  • csipet só
A mázhoz:
  • 20 dkg vaj
  • 15 dkg cukor
  • 5 dkg kakaó
  • 6 evőkanál tej
  • maréknyi kókuszreszelék a tetejére
Így készült:
A tésztához a tojásokat, cukrot, olvasztott margarint alaposan elkevertem. Hozzákevertem a lisztet, sütőport, csipet sót, kókuszt, váltakozva a tejjel. Az egyneművé kevert masszát tepsibe borítottam-simítottam, 180 fokon tűpróbáig sütöttem.
Miközben sült, a mázhoz valókat kis lángon összemelegítettem, míg elolvadt benne a vaj és a cukor is.
A megsült tésztát azon forrón fakanál nyeléval kilyuggattam, a mázzal leöntöttem.
Kókusszal szórtam be a tetejét.
Kihűlés után szeletelhető.

A kedvenc, 28×32 cm-es tepsimben sütöttem, de kisebben kellett volna, mert nem ártott volna, ha magasabb a tészta, no meg a máz miatt is, egyik felére szűkösen volt elég. A tetejét ugyan bevonta, de nem jutott belecsorogni a lyukakba. Pedig pont az a legfinomabb benne, hogy "tocsog" a csokimáztól. De úgy összességében finom süti. Egy újabb gyors, egyszerű és nagyszerű süti! :-)

2017. május 23., kedd

Darált húsos csónak

A gyerekek minden nap korán, 6-kor kelnek. Én ugyan még ráérnék felkelni, később megyek dolgozni, de nekem kell útra indítani őket. Bár felébrednek nélkülem, kell idő a frizurához, miegymáshoz, de reggelit készítek nekik meg tízórait pakolok. Ami legtöbbször szendvics, s ha napról napra más, akkor is már unalmas lett. Volt, mikor Hédi azt mondta, csak egy szendvicset tegyek, inkább vesz a büfében még valamit. Akkor inkább este nekirugaszkodtam és sütöttem tízóraira valót.
Hozzávalók:
A tésztához:

  • 1 kg liszt
  • 2 teáskanál só
  • 1 dl olaj
  • 4 dkg élesztő
  • 4 dl tej + szükség szerint
  • 1 teáskanál cukor
  • 2 tojás
  • morzsolt oregánó
A töltelékhez:
  • 2 fej hagyma
  • kevés olaj
  • 60 dkg darált hús
  • só, bors, paprika
  • 1 evőkanál házi ételízesítő
  • 1 kis doboz sűrített paradicsom
  • 2 evőkanál ketchup
  • oregánó, bazsalikom
  • sajt
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
A lisztet, sót tálba tettem, elmorzsoltam az olajjal.
Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet, oregánót, s összegyúrtam. Közben még fél dl tejet öntöttem hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. Megdagasztottam, hagytam kelni.
Közben a felaprított hagymát pici olajon üvegesre pároltam. Hozzáadtam a darált húst, fűszereket, s morzsásra sütöttem. Belekerült a sűrített paradicsom és ketchup is. Összefőztem, hagytam hűlni.
A megkelt tésztát 16 gombócra osztottam. Mindegyiket hosszúkásra nyújtottam, két szélét egymással szembe felsodortam, a végeit összenyomtam. 1-1 púpozott evőkanál darált húst simítottam bele, reszelt sajtot szórtam a tetejére.
180 fokos sütőben pirulásig sütöttem.
Nem egy gyorsan elkészülő tízórainak való, de annál finomabb. Süthetnék sűrűbben ezt-azt, szívesebben megeszik az iskolában, mint az ezzel-azzal megpakolt kenyeret, de... Kifogásokat keresek, pedig csak elhatározás kérdése. Legfeljebb este nem eszünk belőle. :-)

2017. május 21., vasárnap

Őszibarackos dunahullám

Mikor áthajtottam a konyhai -természetesen sütis- naptárt áprilisról májusra, az ott fogadó meggyes dunahullám annyira csábító volt, hogy, amúgy is hétvégi sütés előtt állván, rögtön neki is láttam. De nem volt itthon meggy. Tavaly nem raktam be, valahogy elmaradt. Őszibarack viszont van még néhány üveggel, így az került bele.
Régen nálunk ünnepeken gyakorta felbukkanó süti volt a meggyes változata, van is a blogon, itt. Piskótával készült, ez most kevert tészta. Azért az eredeti finomabb, talán mert úgy szoktuk meg, de azért így is elfogyott. :-)

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 25 dkg cukor
  • 5 tojás
  • 25 dkg margarin
  • 30 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 evőkanál kakaó
  • 2 evőkanál tej
  • 1 üveg őszibarackbefőtt
A krémhez:
  • 2 dl őszibaracklé
  • 4 dl tej
  • 2 csomag vaníliaízű pudingpor
  • 25 dkg margarin
  • 20 dkg cukor
  • + 10 dkg étcsokoládé és 2 evőkanál olaj a tetejére
Így készült:
A barackbefőttet szűrőbe öntöttem, hogy lecsepegjen. A levéből 2 dl-t eltettem a krémhez.
A tojásokat alaposan elkevertem a cukorral, majd hozzákevertem a mikróban felolvasztott margarint. Belevegyítettem a lisztet és sütőport. Valamivel több, mint felét sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam.
A tészta másik feléhez kevertem a kakaót és tejet, majd rákanalaztam a világos tésztára. Elegyengettem a tetejét. A kisebb darabokra vágott befőttet a tetejére szórtam. 
180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.
A krémhez a pudingporokból, a barackléből és tejből pudingot főztem. Miközben hűlt, gyakran átkevertem. 
A puha margarint elkevertem a cukorral, a közben kihűlt pudingot kanalanként hozzávegyítettem. Habosra kavartam, majd a már hideg tészta tetejére simítottam.
A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam, a krémre csorgattam.
A csoki dermedése után szeletelhető is.
Mozgalmas időszak van mögöttem, mostanra talán leülepedett bennem. Vagy mégsem... De majd egyszer. A legfontosabb esemény Fiam ballagása volt. Nem vártam, valahogy még szerettem volna odébb tolni a még mindig jelképes felnőtté válását.  Előtte néhány nappal aztán rákényszerítettem magam, hogy kezdjem el tervezni a nagy eseményt, próbáltam összeszedni a gondolataimat, háttérbe szorítani minden mást. Mégis elkövettem egy hibát, megbántottam valakit, akit tényleg nem szerettem volna. Azért a ballagás lezajlott, többé-kevésbé jó hangulatban, én meg maradtam a lelkiismeret-furdalással, hogy elrontottam Fiam egyszeri, nagy eseményét. Pedig nem akartam...
Az érettségi írásbeli részén már túl van, izgatottan várjuk az eredményt. Aztán jön a szóbeli majd június közepén, s újabb izgalom, hogy elég lesz-e teljesítménye a tervei valóra váltásához. Szorítok neki... 




2017. április 22., szombat

Sonkás-tojásos kalács

Még mindig a húsvét jegyében...
Talán tavalyelőtt, vagy még azelőtt volt, hogy az ünnepi sós kalács egy részét sonkával és tojással töltöttem. Amúgy néhány próbálkozás és tapasztalatszerzés után lemondtam a húsvéti kalácssütésről, mert nem fogy el. Mindenki előnyben részesíti a többi édes és sós sütit, a kalács meg ránk szárad. Most Gergő kívánságára, emlegetvén az évekkel ezelőttit, sütöttem két rudat, sonkával, tojással, sajttal, kolbásszal töltve. És nem száradt ránk.
Hogy cifrább legyen, fonottra készült. Még azon frissiben megvágtam, mert kíváncsi voltam rá, milyen lett. Egyik majdnem el is fogyott még akkor, frissen-melegen. Másnap meg a többi.

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 70 dkg liszt (egy része rétesliszt)
  • 3 dl tej
  • 1 teáskanál cukor
  • 3 dkg élesztő
  • 12,5 dkg vaj
  • 2 tojás
  • 1,5 teáskanál só
A töltelékhez:
  • vékonyra vágott sonkaszeletek
  • 8 főtt tojás
  • 20 dkg reszelt trappista sajt
  • kolbászkarikák
  • lekenni egy felvert tojás
  • beszórni lenmag, sószemcsék
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
A lisztet, sót elmorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet és megdagasztottam a tésztát. 
Hagytam kelni.
Mikor megkelt, két részre osztottam. Kinyújtottam, téglalap alakúra. A két szélét ferdén csíkokra vágtam. Középre raktam egy sor sonkát, erre vaskosabb szeletekre vágott tojáskarikákat, majd reszelt sajtot, a tetejére pedig kolbászkarikákat. "Megfontam" a kalácsot, azaz egyszer jobbról, egyszer balról egymásra hajtottam egy-egy csíkot, míg a végére értem. A két végét összenyomkodtam, hogy ne szökjön ki a sajt.
Mindkét megtöltött rudat tepsibe pakoltam, felvert tojással lekentem, lenmaggal, sóval megszórtam.
180 fokos sütőben pirosra sütöttem.
A formázást tulajdonképpen egy húsvét előtt a fb-on keringő videó ihlette. Fogalmam sincs, melyik oldalon volt, nem állok neki keresgélni. Az emlékeim szerint tormával is meg volt kenve, azt nem mertem bele tenni, mert nem mindenki szereti. Megettük a tormát a főtt sonkával, tojással. 

2017. április 20., csütörtök

Sajtos-magvas kockák

Fiam szerint a legfinomabb húsvéti süti lett, természetesen nagy kedvence, a reszelt túrós mellett. Én is szerettem, sokat rágcsáltam belőle. Készítettem már hasonlókat, de ezúttal került bele élesztő is, s talán ennek köszönhető, hogy puhán, omlósan roppanós lett. Élvezet volt rágcsálni! :-)


Hozzávalók:

  • 1 kg liszt
  • 25 dkg zsír
  • 25 dkg margarin
  • 1,5 dl tej
  • 4 dkg élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • 2,5 teáskanál só
  • 3 tojássárga+1 egész tojás
  • 2-3 evőkanál tejföl
  • 1-1 evőkanál mák, fekete szezámmag, lenmag
  • a tetejére 1 fehérje és 20 dkg reszelt sajt
Így készült:
A langyos tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
A lisztet, sót tálba tettem, elmorzsoltam a zsírral és margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet, magokat, s annyi tejfölt, hogy összeálljon a tészta. Összegyúrtam, majd 1 órányit pihenni hagytam.
Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, nem túl vékonyra.
Egy enyhén felvert fehérjével lekentem, reszelt sajttal beszórtam jó vastagon. Rányomkodtam, majd derelyemetszővel négyzetekre vágtam, csak hogy ne rúd legyen megint. 
Tepsibe pakoltam, 180 fokos sütőben pirulásig sütöttem. Amelyek kicsit jobban megpirultak, finomabbak lettek.

 

2017. április 18., kedd

Kókusz szelet

És vége is az ünnepnek.
Két napi készülődés, két napi vendégfogadás, a "romok" eltakarítása után, aminek még ugyan nincs is vége, de ma egy kis semmittevést is megengedek magamnak. Ami mégsem az, mert közben recepteket örökítek meg. Holnaptól aztán megint dolgos hétköznapok...
Hagyomány szerint húsvétkor nálunk gyűlik össze a család apraja-nagyja. Sütöttem-főztem kedvemre. Igaz, nehezen fogtam hozzá, de aztán szívvel-lélekkel tettem a dolgom. Meglett minden időben, bár a tervezett töltött tojásból csak főtt tojás lett, de jó volt a sonka mellé úgy is. Kicsit leegyszerűsítettem a dolgomat.
Sütik terén nem engedtem ezt meg magamnak, készült édes is, sós is, apró is meg szeletes is. A legfinomabb -szerintem- ez a kókuszos lett, aminek receptjét a Pinterest-en találtam, s elég sok változtatáson átesve készült el.

Hozzávalók:
A kókuszos réteghez:

  • 6 tojásfehérje
  • csipet só
  • 6 evőkanál cukor
  • 20 dkg kókuszreszelék
  • 2 evőkanál liszt
A piskótához:
  • 5 tojás
  • csipet só
  • 5 evőkanál cukor
  • 4 evőkanál liszt
  • 1 púpozott evőkanál kakaó
  • fél csomag sütőpor
A krémhez:
  • 1 csomag vaníliaízű pudingpor
  • 1 tojás
  • 1 evőkanál liszt
  • 3 evőkanál cukor
  • 5 dl tej
  • 12 dkg cukor
  • 25 dkg vaj
A tetejére:
  • 4 dl tejszín
  • 1-2 evőkanál cukor
Így készült:
A fehérjéket előbb a csipet sóval vertem fel, majd a cukorral. Mikor már jó kemény volt, hozzákevertem a kókuszreszeléket és a lisztet. 
Sütőpapírral bélelt tepsi aljára kentem a kókuszos habot.
Elkészítettem a kakaós piskótát: a tojásokat szétválasztottam. A fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral vertem fel. Hozzáadtam a sárgákat, ezzel is vertem nagyon rövid ideig, míg alaposan elvegyült. A tetejére szórtam a lisztet, sütőport, kakaót, óvatosan keverve elvegyítettem. A kókuszrétegre simítottam, s 175 fokon tűpróbáig sütöttem.
A tepsiben hagytam kihűlni, majd kiborítottam úgy, hogy a kókuszos rész legyen felül. 
A krémhez a pudingport, tojást, lisztet, 3 evőkanál cukrot pici tejjel simára kavartam. Fokozatosan hozzákevertem a többi tejet, majd kis lángon állandóan kevergetve sűrűre főztem. Hagytam kihűlni, közben sűrűn átkevertem.
A vajat a 12 dkg cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a pudingot. Habosra kevertem.
A sütire kentem, a felül lévő kókuszrétegre.
Végül a kevés cukorral felvert tejszínnel vontam be.
Az eredeti receptben a kókuszréteghez felhasznált fehérjéktől maradt sárgákból készült a krém, azaz abból főtt a pép. Nekem volt maradék fehérjém, ezért változtattam a krém összetevőin. A tetejére pedig csokimáz került. Úgy is mutatós, alul-felül sötét színű, de így habbal a tetején sem rossz. :-)
Középen a kókuszréteg kissé száraz, morzsálódós lett. Igaz, itt sem tartottam be az előírtakat, 10 dkg kókusz és 5 evőkanál liszt helyett nálam kétszer annyi kókusz és csak 2 evőkanál liszt került bele. De az eredeti szerint is száraz lett volna szerintem. Vagy nem? Azért így is fogyott szépen, nem vallottam szégyent vele! :-)