2017. július 24., hétfő

Zöldségleves grízgaluskával

A grízgaluska készítésének módja azon kevés dolgok egyike, amikre határozottan emlékszem, hogy az anyai Nagymamámtól tanultam. Gyerekkorunkban gyakran voltunk nála, együtt lakott Anyukám húgával és az unokatestvéreinkkel, akik velünk egykorúak voltak, így nagyon jó csapatot alkottunk. S ennek megfelelően sok butaságot is csináltunk. Biztos, éppen ezért annyira emlékezetesek ezek az idők. Mamával kevesebb időt töltöttünk, Ő végezte a ház körüli teendőket, ami nem volt kevés, így folyton dolga volt. A főzés is az Ő dolga volt, azt mondanom sem kell, hogy jól csinálta.
A grízgaluska készítését később, Fiam születésekor tanította. Eljött hozzánk, s ott főzött, persze általa hozott hozzávalókból. A húslevesbe szaggatás közben magyarázta, mi a titka. Ritkán is rontom el, de azért háziasszonykodásom során néhányszor előfordult, hogy kemény maradt. De van, aki kifejezetten úgy szereti.
Hozzávalók:

  • 1 közepes fej hagyma
  • kevés olaj
  • 1 nagyobb petrezselyem
  • 2 répa
  • 1 ökölnyi zellergumó
  • 2 tojás
  • gríz
  • petrezselyem- és zellerzöld
Így készült:
A hagymát megpucoltam, apróra vágtam. Az olajon egész világosra pirítottam.
Felöntöttem másfél-két liter vízzel, sóztam.
Közben a zöldségeket megpucoltam, megmostam, felaprítottam, a vízbe tettem. 
Mikor majdnem puhára főttek, a két tojást kanállal enyhén felvertem, épp hogy elvegyüljön a sárgája és a fehérje. Előbb kevés grízt szórtam bele, majd apránként annyit, hogy véletlenül se legyen kemény a keverék, a tetejét a kanál hátával könnyedén be lehessen nyomni.
Néhány percig állni hagytam.
A levest egész kis lángra tettem, hogy alig főjön, s kanállal beleszaggattam a galuskát. Lefedve főni hagytam. Ha úgy látom, hogy nem akar megpuhulni (elég sok idő kell neki), vagy nagyon fő, 1 dl-nyi hideg vizet öntök hozzá. Ez legtöbbször segít rajta. Kanállal megvágok egy galuskát, így érzem, hogy puha-e. De többnyire jelzi saját maga is, ugyanis már nem a lé tetején van, hanem lesüllyed.
Megkóstolom, ha kell, még sózom, végül belekerül az apróra vágott zöld, s le is veszem a tűzhelyről.
Szóval a titok: ne legyen kemény a gríz-tojás keverék, kis lángon kell főzni, s kevés hideg víz, ha mégsem puhul meg.
Levestésztával is elkészülhet ez a leves, vagy nokedlit is lehet szaggatni bele. Friss zöldségekkel különösen finom, könnyű leves. Szeretjük! :-)

4 megjegyzés:

  1. Finom kis levest főztél, szívesen elkanalaztam volna :-)
    Én egy tojásból szoktam készíteni, és abba kb. 2 jó késhegynyi szódabikarbónát szoktam tenni, amitől lágyabb és puhább lesznek a galuskák, és nem is kell olyan sokáig főzni őket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :-) Meg a szódabikarbónás ötletet is. Legközelebb teszek egy próbát vele!

      Törlés
  2. Gerdi ha elfogadsz egy tanácsot szebb lesz a leves színe, ha az olajon először a sárgarépákat dinszteled meg, majd hozzátenni a többit is és csak utána a hagymát, pár percig együtt összedinsztelni mindet, és felönteni a vízzel és fűszerezni, ha felforrt végül a galuskák hozzá. A petrezselyem vagy zellerzöld mellett/helyett próbáld ki lestyánnal, jó a tasakban kapható száraz is, 1 ek.-nyi kell bele, zellerhez hasonlatos ízvilágú, nagyon finommá teszi. Sajnos friss lestyánzöldet nem lehet kapni, de kis palántában kapható, úgy mint a bazsaliko, vagy a kakukkfű és ha van kerted elültetni, nagyon finom, abszolút vetekszik a zellerzölddel :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Anikó, a tanácsok mindig jól jönnek! :-) Ez meg különösen, mert eszembe juttattad, hogy Anyukám is így csinálta. Én eddig nem, valahogy elfelejtődött.
      A lestyánt használom, leginkább csorbába, de néha zöldséglevesbe is. Szeretem az ízét, még jobban az illatát. Van a kertben egy nagy tő, tavasszal szép nagy levelei voltak, menekítettem belőle a mélyhűtőbe. Mostanra elsárgult, de megint hajt a tövéről friss leveleket.
      Köszönöm a tanácsokat!

      Törlés